Léptél már be úgy lépcsőházba, hogy az ott látottak után napokig nem tudtad helyretenni az élményt? Láttál már egy igazán, rendkívüli módon, őrületesen zavarbaejtő lépcsőházat?
Ha szeretnél ilyet látni, a Hegedűs Gyula utca 15.-ben van a helyed.
Az épület kívülről is különleges, hiszen a homlokzata nagyvonalúan ad egy kis levegőt az utca emberének is, és nem tapad teljes felületével a lábazat síkjára. Ez a beugró pedig kellemese szellőssé teszi az előtte lévő teret, a kőbaglyok pedig tovább fokozzák a kíváncsiságot: ki volt ez a tervező, aki ilyen épületet álmodott meg ide?
Megmondom: egy bútortervező. Legalábbis Porgesz József, az 1911-ben átadott ház tervezője bútortervezéssel is foglalkozott, és hogy ez a tevékenysége nem volt neki mellékes, ez az épület is bizonyíték. Már a homlokzaton is lehet sejteni, miért, de az igazi izgalmak odabent kezdődnek.
Én Maczó Balázzsal, a Miénk a ház (vezetett túráik is vannak) munkatársával jártam itt korábban, ő elmondta, hogy mindenkinek más jut eszébe erről a belsőről. Ő úgy érezte, mintha egy asztal alá, vagy egy szekrény belsejébe került volna. Mások maja templomban érezték magukat. Én pedig egy legóembernek éreztem magam a cég "A piramisok világa" vagy hasonló nevű játékának belsejében, embermagas kockákból kirakott díszek között.
Két atlasz tartja a födémet - persze statikai szerepük nincs valójában -, és különleges, szürke baglyok ékelődtek be egy-egy tartóoszlop tetejére, onnan néznek le ránk. Egyáltalán, a színek nagyon különlegesek, egyáltalán nem hasonlítanak egyetlen más lépcsőházra sem, ahol jártam Budapesten.
A festés egyébként nem eredeti, ezt az utókor adta hozzá Porgesz József művészetéhez. És ez nem gúnyolódás: valószínűleg annyira megváltoztatta a belső tér karakterét ez a színezés, hogy maga Porgesz József sem nagyon ismerne rá a lépcsőházára. De az is lehet, hogy tetszene neki, ki tudja.
Azt tartották a szecesszió követői, hogy a művészek egyfajta modern papokká válnak, akik nevelik, terelgetik a népet a helyes irányba. Porgesz József pedig láthatóan hatásosan terelt, a munkája még halála után 72 évvel is zavarba ejt valakit. Így van, ha 2016-ból levonunk 72-t, 1944-et kapunk. Ekkor hurcolták el koncentrációs táborba a zsidó származású bútor- és építészmestert.
Magunkban köszönjük meg neki, hogy ilyen játékos lépcsőházzal is összeakadunk itt-ott. Már csak arra kellene figyelni, hogy ne omladozzon a vakolat egy ilyen szép helyen.
