Egyszerűsödnek az anyagok és könnyebb is velük dolgozni

Domsa Mihály 2017 április 08.

Az elmúlt néhány évtizedben hatalmas változásokon ment keresztül az építőipar. Itt most nem arra gondolok, hogy ma már egyik szakembertől sem hallani a “Bocs, tudom, hogy elvállaltam a munkát, de mégsem tudok jönni” és ehhez hasonló mondatokat. Ez stabilan megmaradt, ne aggódjon senki. Gyanítom, hogy a helyzet még jó ideig nem is fog változni.

Az anyagokra és az azokhoz tartozó technológiára gondolok.

Aljzatok kiegyenlítéséhez padlopont használunk, nem pedig misungba rakjuk a mozaiklapot. A vakoláshoz vakolósíneket rakunk előszőr a falra, a mennyezetet nem nádszövettel erősítjük meg és vakoljuk aztán, hanem függesztett rendszerű gipszkarton álmennyezetet készítünk. A listát borzasztó sokáig lehetne folytatni és én ennek nagyon örülök.

Az én generációm kivitelezői ugyanis sokkal kevésbé idegenkednek annyira a manapság oly népszerű, gyorsépítő portékáktól, mint én. Ilyen portékák például a laminált parketta, a műanyag ablak, vagy éppen a Lindab tető. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne ismerném el egyik-másik anyag (mint mondjuk a gipszkarton, az önterülő aljzatkiegyenlítő, vagy az MDF-HDF lapok) jó tulajdonságát és felhasználhatóságuk széles spektrumát. Nem arról van szó, hogy ezek az építőanyagok totálisan értelmetlen, selejt holmik lennének, csupán úgy érzem, talán mégsem annyira kiválóak, mint amilyen előszeretettel alkalmazzák őket - szinte mindenütt. Persze, vékony a mezsgye a valós érvek és a sztereotip általánosítások között, de az ember már csak ilyen.

Nézzünk meg ugyanakkor néhány jól sikerült ötletet egy kicsit részletesebben.

Gipszkarton

A gipszkartonból épült falakkal szemben van egy komoly ellenérzésem. Az egész ott kezdődött, amikor - én, aki panellakásban éltem egy ideig, majd aztán téglaházban nőttem fel - elmentem egy barátomhoz egyik este. Bálintnak épp akkor készült el az új tetőtéri szobája. Nagyon irigyeltem érte, mert minden vadi új volt. Amint megcsodáltam, lehuppantam a földre az egyik fal mellé és ezzel a lendülettel be is szakítottam a hátammal egy szép darabot a zsír új kecóban. Finoman fogalmazva is kellemetlen érzés volt.

Ezek után évekig nehéz volt elfogadnom a gipszkarton előnyeit, mert úgy éreztem, mintha papírból lenne minden, pedig tényleg szuper cucc! A legkülönfélébb módokon formálható, alakítható, íves és szögletes, játékos falakat, mennyezeteket, szekrényeket, polcokat és még ki tudja, mit lehet belőle készíteni.

A szakemberek most biztosan emlegetik a családfámat, de bizony az építése is nagyon egyszerű. Gyorsan és tisztán lehet vele dolgozni. Nem kis téglácskák egymásra ragasztgatásával bohóckodnak, hanem egyszerre 2,5 négyzetmétert borítanak be vele, miután elkészült a vázszerkezet persze. Igaz, a vickes-vackos kis helyeken ugyanúgy megy a matek a darabolásokkal, de akkor is sokkal jobban lehet vele haladni, mint mondjuk a téglával. Ráadásul a kifejezetten alacsony súlya miatt falból kinyúló, konzolos szerkezeteket is készíthetünk vele, ami mondjuk téglából megvalósíthatatlan lenne.

tree-pierces-roof-other-details-brick-home-26-mbed-thumb-630xauto-45074.jpg

Bútorlap

Nézzük az MDF és HDF lapokat, melyek jellemzően az asztalosipar alapanyagai, ők azonban már mindenféle trükkökre felhasználják azokat. A Medium Density Fireboard (Közepes Sűrűségű Farostlemez) és a High Density Fireboard (Nagy Sűrűségű Farostlemez) rövidítései tulajdonképpen azt jelentik, hogy közepes, vagy nagy erővel préselik a fűrészport egy táblává. Szóval igaz, hogy ehhez is sok év alatt megnőtt fára van szükség, de egy hajszálnyit kevésbé nemes holmi, mint mondjuk, amit egy 100 éves tölgyfából kinyert padlóból készítünk. No de! A keményfának számos olyan tulajdonsága van, amely erősen bekorlátozza a felhasználhatóságát.

Ilyen például az ára. Egy köbméter colos tölgy padló átlagos fatelepi ára 3-400 ezer forint, amiből hozzávetőleg 25 négyzetméter bútorajtót tud előállítani egy nem tüzelőre gyűjtögető asztalosmester. Ehhez még kell egy kis enyv, némi pác, lakk, miegymás. Hozzájön még számtalan gép, eszköz meg persze a szakember tudása és méregdrága ideje is. Ebből a néhány összetevőből aztán kapunk egy durván 55-65 ezer forintos négyzetméterárat. Na, ugyanez MDF-ből nagyjából 35-45 ezer.

Padlopon

Szerintem ez az egyik legnagyobb okosság a por alapú anyagok között. Ha ügyesen csinálod, enyhe túlzással tükörsima felületet készíthetsz ezzel a találmánnyal a régi ramaty betonod tetejére. Erre a felületre aztán jöhet a szalagparketta és a hidegburkolat is. Igaz, ezt a cuccot tulajdonképpen az egyszerűsödő anyagok és technológiák hívták életre, hiszen a salakra szerelt vakpadlós csaphornyos parkettához nem kellett ilyen. De azért a mozaiklapokat akkor is jobb lett volna már vékonyabb ragasztóba tenni, mint misungba ragasztani és folyton szintezgetni. A padlopon tehát tényleg egy nagy ötlet volt.

Ennek a sok egyszerűsödésnek azonban van ám egy nagy hátránya is, méghozzá az, hogy a szakemberek tudása is jócskán beszűkült. A legtöbb burkoló ma már sarkon fordul, ha nem tükörsima felületre kell burkolnia, és az asztalos szakma is erősen felhígult, előszerettel fókuszálnak inkább laminált bútorok összeszerelésére. De erről majd legközelebb.

Most inkább adjuk át magunkat annak a rendkívül jó érzésnek, hogy zseniálisan kifinomult, egyszerű megoldások tömkelege van a szépen elkészült lakásunkban! Már persze, ha ez érdekel egyáltalán valakit.

untitled.jpgHa te is szeretnél átverések nélkül, megbízható, tehetséges stáb segítségével menő lakást magadnak Budapesten meglévő otthonból, kattints ide Ha neked is van menő lakásod, és eladnád, írj nekünk egy levelet erre a mailcímre.

süti beállítások módosítása