Számtalanszor belefutunk budapesti lakásokban, hogy a falbontásnál, vésésnél érdekes csontvázat esnek ki a résekből. A festékrétegek alatt újabb rétegek, vakolatok, hatalmas, egymásra rakódott entitásként, parketta alatt másik parketta, az alatt meg semmi.
Tegnap egy új budapesti étteremben jártam, ahol a bejárat rögtön meghökkentett: a cégér különleges módon illeszkedett az épített környezetbe, miközben erős kontrasztot is mutatott. A lábtörlő előtti étteremnév-felirat láthatóan új volt, mégis egybemosódott az előtte látható 149 éves padlómozaikkkal (nem vagyok ennyire profi mozaik korbecslésből, inkább a szám segített).
Viszont annyira készséges volt a személyzet, hogy az érdeklődő tekintetemet beráncigálták a helyiségbe, és megmutattak mindent. Itt derült ki a mozaik története: egy szocializmusban lerakott, olcsó járólapot véstek fel épp a munkások, amikor feltűnt alatta a mozaik. Már épp álltak volna neki a második réteg felvésésének is, amikor azért biztonság kedvéért rákérdeztek a főnöknél (ebből látszik, hogy minőségi brigád volt itt).
Aki azonnal rávágta, hogy az istenért, dehogy.
Ez okozott némi problémát: az előcsarnok szintje így jó néhány centivel lejjebb került, hiszen nem tudták így leönteni a betont, így néha meg-megbotlunk a különös szintemelkedésekben. De ez nem nagy ár azért, hogy egy ilyen értéket megmentettünk.
Egyébként az egész hely iszonyú menő, a nyers, vakolatlan falra festett kép és a mosdó előterében található lámpa-kézmosó együttes olyan dizájnelemek, amiket nem nagyon láthattunk máshol.
Ha te is szeretnél átverések nélkül, megbízható, tehetséges stáb segítségével menő lakást magadnak Budapesten, kattints ide. Ha neked is van menő lakásod, írj nekünk egy levelet erre a mailcímre.
