Egy terasz arcai

Magyarósi Csaba 2016 július 03.

Annabella és Tamás fantasztikus lakásokat tervez a csapatunk tagjaként, kettőt már ti is láthattatok nálunk. Ez az első, aminek a kapcsán megismertük ezt a két remek tervezőt:

 

Ez pedig az a lakás, amivel a Menő lakás blog elindult:

 

De milyen, amikor a saját otthonukat építik? Erről mesélnek most nekünk a remek hangulatú bulik és meccsnézések színhelyeként szolgáló teraszuk kapcsán:

Egy budai társasház földszinti lakásában élünk 2008 óta. A lakás a maga 42 négyzetméterével nem éppen hatalmas, de tartozik hozzá egy társasházi közös tulajdonban álló, majd’ 50 négyzetméteres terasz, melynek 20-25 négyzetméterét márciustól-októberig szinte csak mi használjuk (szinte, mert szolgalmi utat kell biztosítanunk a ház lakóinak a teraszunkról nyíló közös tárolóba). Egy barátunk találó kifejezésével élve: hőre táguló lakásunk van!

A lakáskereséskor a terasz és a ház kertje nyomós érv volt döntésünk meghozatalában (nagyobb lakás kevésbé jó helyen kontra kis lakás isteni környezetben), pedig a decemberi délutánokon sem a kert, sem a terasz nem mutatta legcsábítóbb formáját:

100_5171_1280.jpg

de a hirdetés képei közt láttunk ígéretes felvételeket is (a fehér színű fém garnitúrától próbáljon meg mindenki elvonatkoztatni – mi is ezt tettük ):

terasz_jpg_1280.jpg

bejarat.JPG

Korábbi lakásaimban maximum néhány ládám lehetett a gangon vagy később a falatnyi erkélyemen, így első körben semmiféle elképzelésem sem volt egy nagyobb szobányi, részben fedett tér belakására. Szerencsére voltak adottságaink, mert a korábbi lakásainkból jött velünk egy kis összecsukható asztal két székkel, egy zöld fonott fotel (ami 2000 óta tulajdonom, és azóta is folyamatosan változtatja funkcióját és lakáson belüli helyét: szolgált dolgozószobai székként, majd előszobai lerakodóként), és Tamásnak is volt egy gyönyörű előszobapadja a nagyszülői örökségből (aminek a színét később a kárpitozott kanapé színéhez igazítottuk):

(A gumicsizmák nemcsak hangulati elemek a teraszon, a „monszun” idején jól jönnek a kerti munkáknál, ráadásul elősegítették egy családi program, a pocsolyavadászat kialakulását is.)

A pad mögötti sufnit első körben nem bontattuk el: szerettük málló romantikáját, a vadszőlő alól kikandikáló téglákkal és a beton falrészekkel. Ráadásul azt gondoltuk, hogy a lakás méretéből adódóan minden tárolóhelyiségre szükségünk lesz. Ami igaz is, csak nem számoltunk a sufni belső, elrettentő világával: az évtizedes doh szagával, a rosszul épített lépcsőszerkezet állandó vízszivárgásával, a pók-hordákkal. Nem volt egyszerű kitalálni, hogy ebben a nedves környezetben mi tárolható károsodás nélkül (az autógumin kívül). Végül a lakás falának szigetelésekor eltakaríttattuk a sufnit is. Nemcsak csinos biciklitárolót nyertünk vele, de a lakásba is több fény jut azóta.

me_nesi_terasz_osz.jpg

Az évek alatt egyre rosszabb állapotú, balesetveszélyessé váló teraszburkolat cseréjére már ezután került sor (a biciklitárolóról készült fotónk már ebben az időben készült). Nem volt egyszerű meggyőzni a társasházat a senkiföldjének tekintett terasz karbantartásáról, ám egy váratlan csatornadugulás miatt tovább kellett tördelni az amúgy is lemezes állapotú „teraszburkolatot” és a közgyűlésen a felajánlott négyzetméter-arányos költségvállalássunkkal végül sikerült keresztülvinni a felújítást.

A ház valahai Bauhaus jellege miatt mázas kerámialap szóba sem jöhetett mint burkolóanyag. Tamás ötletét követtük: 40*40 cm-es beton járdalapok kerültek a teraszra, a ház körül 15 cm széles kavicságyszalaggal. Korlát helyett most is a teraszt szegélyező zöld sávban gondolkoztunk, amit zsalukövek segítségével tudtunk kialakítani. Az átalakítás eredményeképpen picit megnőtt a terasz területe, a korábbinál kényelmesebb lépcső vezet a kertbe, és a ház falát befutó vadszőlő ágyását is meg tudtuk növelni. Mint a használat során kiderült, a kőlapoknak van egy nagyon hasznos tulajdonságuk: aszfaltkrétával remekül rajzolhatók!

dscf6648_jpg_1280.jpg

dscf9098_jpg_1280.jpg

A terasz bútorozásával szerencsénk volt: volt akitől egy rozoga napernyőt örököltünk (aminek törött bordáját Tamás egy - bármelyik barkácsboltban kapható - polctartó sínnel pótolta), mástól hintaszéket, egy harmadik barátunktól kerti kanapét asztallal. A teraszcsillár az előző tulajdonos, a hintaszék párnája anyai nagyanyám hagyatéka. Ránk a különböző stílusok és korok összehangolása maradt plédek, párnák, és egyéb kiegészítők segítségével, majd az összhatás érdekében a zárt teraszon elhelyezett villanyóraszekrény ajtajának a színét is a kerti bútorok színéhez igazítottuk. A vendégeink kedvenc bútorát, a valamikori ülőkádat (a babzsák kerti megfelelőjét), az Ecserin vásároltuk, kifejezetten a szépsége miatt. Funkcióját hosszasan kerestük (a kerti zuhanyzótál gyerekeknek vagy a virágkaspó funkciókat gyorsan elvetettük a bádog gyors felmelegedése miatt. Most, hogy ülőalkalmatosságként használjuk a kádat, a lemez átmelegedését a napernyő alatti tárolással előzzük meg). A kertbe vezető lépcső két oldalára egy keszthelyi atikvitásban vásároltunk kővázákat.

Mára belaktuk a teraszunkat bútorokkal - amiket egyhamar nem is szeretnénk lecserélni -, de a komfortfokozat emelésére még mindig vannak ötleteink. A nagy kánikulák idejére a terasz zárt részét fehér lenvászon függönnyel választjuk majd le a nyitott tértől, az átjáró kert felőli falára pedig az éttermekből jól ismert párásító rendszert szeretnénk telepíteni. Ezek a beruházások nemcsak a teraszt teszik majd kellemesebbé, de a lakásunk felmelegedését is késleltetik.

A terasz mostani formája 5-6 év alatt alakult ki, apró részleteiben viszont folyamatosan változik, mert 1-2 cserépben mindig csak egynyári növényeink vannak; a napelemes lámpák nem örök életűek; az erős napfény egy idő után megeszi a textileket, és a fáklyák, gyertyák helye is mindig mozgásban van. Számunkra ez megunhatatlan játék, a 70’-es évek szlogenjét idézve: nagy öröm a kis kert!

A képek családi képgyűjteményünk, illetve a lakáshirdetés darabjai, változó minőségük ennek köszönhető.

Annabelláéket itt tudod elérni, a Facebook oldalunkra itt tudsz feliratkozni.