Vajon mikor készül el véglegesen egy új lakás? Van egy rémisztő válaszunk, de nem kell megijedni

Annabella és Tamás 2020 szeptember 03.

Sokan kérdezitek tőlünk, miért nem mutatunk be több elkészült lakást itt a blogon. Erre általában azt válaszoljuk, hogy sokféle oka van, de a legfontosabb, hogy a lakások végleges ruhája, elkészültének dátuma végül elkezd kitolódni a megrendelők anyagi lehetőségei és igyekezete függvényében, vagy elkészül minden, de esetleg nehézkessé válik a fotózás eladás vagy bérlet miatt. 

Ettől függetlenül megnyugtatok mindenkit: létezik olyan, hogy elkészült lakás. Mi is ezzel a szóval illetjük: elkészült. Annak ellenére, hogy tudjuk, ez a szó nem pontos. Mert valójában nincs olyan, hogy elkészült lakás, csak olyan van, hogy a felújításkor tapasztalt igényeknek és élethelyzetnek megfelelő otthon. Egy pillanatkép. Lehetséges, hogy a lakás eddigi életének leginkább szemet gyönyörködtető pillanatképe, de mégsem egy végleges valami.

Hogy miért van ez így, arra példaként hoznám fel a saját lakásomat. Nem azért, mert ez lenne a felújítások királynője, egyáltalán nem. Hanem azért, hogy bemutassam, milyen kiterjedt saját élete van egy lakásnak, és hogy miként kell hagyni számára, hogy úgy cseperedjen, hogy nekünk mindig a legjobb legyen benne élni.

2007 decemberében vettem egy leválasztott, akkor már csak egyszobás, kertkapcsolatos lakást a Gellérthegyen (a lakás emeleti szobáját addigra már megvette a felső szomszédom. Szerencsémre, mert az eredeti méretű lakást nem tudtam volna megvásárolni…)

Harmadmagammal költöztem 42 négyzetméterre.

Azaz mindenképpen szükség volt átalakításra, hogy két szoba legyen a lakásban. Meg persze a lakás állapota miatt is. A tervezésnél fontos szempont volt még:

  • nevelt gyermekem csak kéthetente (de akkor egy hétre) volt velünk
  • a nappaliban családlátogatásokkor akár 4 vendéget is el kell szállásolnunk (2 személyes
    kihúzható kanapé plusz két hálózsáknyi hely a földön)
  • sok könyvünk van/volt (több mint 1500 kötet)
  • szeretnénk közvetlen kijárást biztosítani a nappaliból a kertbe (ehhez még a vásárlás előtt
    megszereztük a majdani szomszédok beleegyezését)
  • kedvenc nagyméretű (1,5*2 m) festményemnek be kell kerülnie a nappaliba
  • szükség van legalább egy otthoni munkaállomásra
  • az étkezőrésznek alkalmasnak kell lennie 8 fős családi vacsorák lebonyolítására is
  • három embernek sok tárolóra van szüksége

Ennek megfelelően az átalakítás ekkor ilyen méretekez öltött, hogy minden szempontnak megfeleljen az otthon:

dscf2018.JPG

A fenti szempontokon kívül a lakás új falainak kijelölésénél figyelembe vettük a majdan bekerülő bútorok lehetséges méretét is. Az anyagi lehetőségeink miatt már az átépítési fázisban kompromisszumokat kellett kötnünk, pl. az ablakpárkányaink is bútorlapból készültek. Az egységes hatás miatt a falba süllyesztett polcok, a konyhapult, a szekrényt rejtő hálószobai falipanel és az íróasztal lapja mind a párkánnyal megegyező bútorlapból készültek. A bútorválasztásnál az első perctől figyelembe vettük a gyermek növekedéséből adódó folyamatosan változó és finomodó bútorhasználati szokásokat: azaz könnyen tisztántartható felületeket választottunk (pl. egyszerű fenyő széket és nem egy gyönyörűséges kárpitozott design csodát), és kifizethető árú, ám kényelmes, 8-10 év múlva lecserélendő kanapét választottunk, hogy pl. egy váratlanul megjelenő grafitti a bútoron ne okozzon lelkitörést senkinek. Vicces módon visszafogott gyermekünk és barátai helyett a felnőtt vendégeink amortizálták jobban a bútorainkat.

alaprajzok.jpg

111dscf7915.JPG

111dscf9081.JPG

111dscf9196.JPG

dscf7918.JPG

Az idők folyamán a gyermek felcseperedett, kinőtte a korábbi játéksarkát, a ruhái pedig a komód biztosította helyet, így a játékpolc és a komód helyére szekrényrendszer került a napaliba, amely egy későbbi fázisban kapott volna egy író-szekreter kiegészítést a 40 cm magas elem tetején.

20180604_132444.jpg

Ez már nem valósult meg, mert szétköltöztünk és a lakás egyszemélyes élettérré vált. Az átalakuláshoz kapóra jött a korábban mindig elhalasztott tisztasági festés (11 év…) és az ezt megelőző csomagolás adta selejtezési lehetőség☺

A festés viszont ritkán jár egyedül…

11120200503_155358.jpg

20200503_162137.jpg

20200503_145752.jpg

11120200503_145349.jpg

1112_1.jpg

Az évek során megtapasztaltuk, hogy a lakás térkialakítása jól sikerült, felesleges bármilyen fal- vagy nyílászáró mozgatás a lakásban. A hálót érdemes volt a régi konyha helyére tenni, mert ez a legsötétebb és legnyugodtabb zuga a lakásnak. A konyha-étkező rész megfelelő izoláltságot adott a két szobának, amikor hárman éltünk, de most is jó érzés az itt alvó vendégeimnek, hogy kicsit távolabb alszunk egymástól. A fürdő cseppnyi, de minden benne van. Bárcsak az ajtó nem az étkezőből nyílna! De ezt egy ekkora lakásban képtelenség megoldani. A konyha pici, nemcsak hogy mindennek akadt benne hely, még három fő esetén is, hanem egyszerre ketten is tudtunk benne dolgozni! Mondjuk az asztali mosogatógép megjelenésekor komoly fejtörést okozott az addig kamrakiegészítőként szolgáló fiókok átszervezése.

A konyha-étkezőből pillanatok alatt tálalni tudok a bejárat előtti teraszon, és a nyitható asztal körül békésen elfértünk akár 8-an is a családi ebédeken (tény, hogy az járt rosszul, aki a konyha felé eső végre ült,... ) A bejárati ajtót remek ötlet volt a terasz felé nyitni, mert így amikor nyitva van, egy centit sem vesz el a lakás területéből. Márpedig márciustól októberig nyitva van.  

A nappali ablak átalakítása kitágította a szoba terét, miközben a természetet is behozta oda, és feledhetővé tette a gyermek számára, hogy a rengeteg cucc mellett már egy cserép virágot se tudtunk beszuszakolni sehová. És szeretem, hogy  bőven van pakoló helyem (még a nem látható helyeken is, pl. a konyhai lábazatban…) - bár manapság elcsodálkozom, hogy hármunk cucca is elfért anno. Tény, hogy többet selejteztem és folyamatosan, és hogy még úgy is zsúfoltabban éltünk, mint élek most egyedül. A zongorának akkor nem tudtam volna helyet keríteni…

Mi az ami nem sikerült elsőre és most javítható? Például a nappali világítása: kevés volt a mennyezeti lámpa és a könyvespolc előtti sor helye sem lett jól kijelölve, a festés előtt pedig nyugodtan lehet kaszabolni a mennyezetet. És a falakat is, hogy több konnektor legyen, vagy hogy jobb helyre kerüljön néhány, ahogy a képvilágítást is a végleges helyére lehetett igazítani. 

20200503_145752.jpg

Egyéb ráncfelvarrásra is sorkerült: csap és szétázott bútor csere a fürdőben, szegélyléc csere az egész lakásban, megrongálódott párkánylap csere. A bútorlapokból készült bútorok részleges cseréje ellen dolgozik az idő, a 11 éve kapható lapok mára már kikoptak a forgalomból. Így bár a fürdőben csak a polcot és a mosdószekrényt szerettem volna kicserélni, a vele egy falon lévő felső szekrényt is cserélni kellet az egységes látványért. A rendelkezésre álló anyagi keret miatt a mosógép tömb polcai és ajtajai megmaradtak, viszont a lehetőségekhez mérten a bútorlapok színeit igyekeztem összehangolni. Felmerült egy nagyobb, jobban beépített mosdó telepítése is, de az túlságosan beszűkítette volna a cseppnyi fürdő terét. Ráadásul én kedvelem ezt a ma már retrónak tűnő mosdóformát ☺.

1112_1.jpg

A nagyobb munkák után jön az élvezeti rész, a finomhangolás, a bútorok és tárgyak megújítása. Ezt részben már korábban elindítottam, mert tudtam, hogy egyszerre nem lesz fedezet mindenre. Az étkező székeit például az elmúlt két évben gyűjtöttem vintage vásárból, régiségkereskedésből és egy munkámból. Az asztal mögé szükség volt egy vékony falborításra, mert a családi étkezéseknél az asztal az étkező közepére kerül és a fal előtt ülők hintázásai nyomott hagynak a falon… Az egyik tervezésem során döbbentem rá, hogy a rozsdás lap a lakásom padlójával is jól mutat. - Kedvenc lakatosom viccesen jegyezte meg, hogy az elmúlt húsz évben a rozsda ellen küzdött, most meg ő gyártja azt… - A kamrapolcrendszer egy zsúrkocsival egészült ki, hogy még több tárolóhelyem legyen. A nagyobb vendégségeknél kifejezetten kézreálló a zsúrkocsi tetején kialakult minibár.

20200503_161155.jpg

A hálószoba új lámpákat kapott. A bambusz lámpát először egy éppen zárva tartó győri lámpabolt kirakatában láttam, de a lefotózott címkéje alapján rátaláltam a neten is. Az olvasólámpák az asztali lámpa (és a nappali mennyezeti lámpák) „családtagjai”.

20200503_003442.jpg

A fürdőbe új zuhanyfüggöny került, és színben vele harmonizáló pohár és szappantartó.

20200514_104252.jpg

A nappali látványa változott a legtöbbet. Igaz a funkciója is más lett, hiszen már csak egyedül élek a lakásban, egy időről-időre pár napra átlátogató kamasz gyerekkel. Így eladásra került a fentebb említett beépített szekrény és helyet kaphatott egy a neten vásárolt írókomód, és egy elektromos zongora.  A könyvespolc, a HIFI szekrény és a dohányzóasztalként funkcionáló, valamikori katonai fegyverláda: maradtak. Az egyszerű, 35 cm mély könyvespolc közel 1300 kötet könyvet nyel el (és a két soros elrendezés miatt még van egy kicsi tartaléka). Mindig jót mosolygok amikor eszembe jut, hogy milyen hosszú és bonyolult tervezési folyamat után született meg ez a végtelenül egyszerű, ám a szoba és a könyveink méretéhez és mennyiségéhez igazított bútordarab.  Megváltoztak a szoba színei is, a régiségkereskedőnél vásárolt szőnyeg és a szürke kanapé mellé élénk színű függöny és párnák kerültek. 

20200426_120008.jpg

11120200503_145349.jpg

A komódhoz egy retró széket találtam (egy kiárusításon, ahonnan darabokban érkezett haza), az áthuzatásához szükséges egyedi festésű kárpit Spanyolországból érkezett. Karfás a szék, mert amikor nem én dolgozom benne, akkor kényeztetnie kell a hosszan benne ücsörgő vendégeimet. Amíg a szék textiljére vártam (2 hónapos megrendelési idő, plusz egy egy hónapos reklamációs kör) a dekorálással foglalkoztam: hová kerüljenek az évek alatt összegyűjtött képeim, tárgyaim? Vissza kerüljön-e minden? Majd egy évig válogattam, sokáig éltem csupasz falakkal, és támasztottam nekik különböző festményeket, fotókat, hogy lássam, mit hol tudok a leginkább elfogadni (Kivétel a nagy piros kép, Hegyeshalmi László: Róma I., ami, bármerre is laktam, a kanapé felett függött, és ami végre most megkapta megérdemelt világítását). A falakon a válogatásnál elsőbbséget élveztek a személyes kötődésű festmények és objektek, amiket zömében a képzőművész barátaim és a nevelt lányom (Aknay János, Kelechi Bosco Kaycee, Dóczy Virág, Garamvölgyi Erzsébet, Haraszty Zsolt, Hegyeshalmi László, Kalapács Ildikó, Kerényi Judit, Pintér Anna, Szalay Zoltán) készített. Kevesebb dekoráció került vissza a lakásba, van ami hosszú évi pihentetés után került most újra elő. A ki nem tett tárgyak egyrészét továbbra is megőrzöm, van ami most a rokonsághoz vagy barátokhoz került, és van ami adományboltban végezte.

11120200503_145615.jpg

Természetesen egy lakás sosincs kész. Részben azért, mert - ahogy ebben a cikkben is láttuk - , tükrözi a bennünk és életünkben zajló változásokat, másrészt mert ritkán van elég anyagi fedezetünk az éppen megálmodott összes módosítás végrehajtásához. Az én fejemben is motoszkál még a konyhabútor ajtajainak a cseréje/festése, a szekrény fogantyúk cseréje, a bútorlapból készült beépített elemek legyártatása fából és egy légiesebb füles fotel. És mi miden merül fel majd még az álmaim megvalósításához vezető úton...