Legutóbbi írásunkra, az egy kis lakásból kialakított két nagyra nagyon sokat írtatok: legalább tíz remek budapesti lakásról küldtetek képeket, amiket a közeljövőben rendre fel is keresünk majd. A sort egy újlipótvárosi lakással kezdtük, amit a belső udvarról nézve senki sem gondolna menőnek.
És ha másfél évvel ezelőtt léptél volna be az ajtón, a teljes átalakítás előtt, tigrisbukfencben menekültél volna. Mint a legtöbb budapesti lakásból. Fel sem merülne benned, hogy élhető teret lehet varázsolni ezekből az apró terekből, ebből a behajló plafon alatt nyögő 62 négyzetméternyi pesszimizmusból:
Na és most elájulsz:
Az egyébként esküvői rendezvényszervezéssel foglalkozó Bokodi Gábor ugyanis nem ijedt meg a feladattól, sem attól, hogy nyomorúságosak a körülmények, sem attól, hogy sosem végzett korábban lakásfelújítást, de még attól sem, hogy szűkösek az anyagi lehetőségek, nekiállt a munkának, és 3000 munkaórával később elkészült ez az izgalmas lakás.
Aki azt hiszi, hogy mindez valami hihetetlen költségvetésből készült, téved. Gábor rászánta az időt, így talált rá a használt meiseni porcelán mosdótálra, abból nőtt ki az egész fürdőszoba. Ahhoz választották a lerobbant, majd felújított lábaskádat, a régi réz csaptelepet, Vateráról a kazánt, és így tovább. A falikarokat egyetlen hatágú csillárból vágta szét Gábor, a bútorok közt akad néhány olcsó IKEA-s darab, rusztikusra reszelve. A mosdóasztalt meg itt-ott talált darabokból rakták össze.
De ez a fajta ötletesség igaz az egész lakásra: a mindenhol látható, értékes fának tűnő burkolat a legegyszerűbb fenyőgerenda, csak átment a homokfúvón, disznóperzselővel kicsit megégették, aztán lelakkozták. Olyan, mintha valami régiség lenne, pedig csak sokat dolgoztak vele.
Aztán ott vannak a Buddha-szobrok kiállítóterei, amik egy már szétvágott mahagónicsónakból lettek kialakítva.
Az asztal, közepén a lobogó tűzzel az égéstérrel együtt kijött 30 ezerből.
És így tovább.
A végeredmény egy erősen eklektikus, de eredeti, szerethető, sőt élhető lakás, amibe a legtöbben beköltöznénk - és a végeredmény nem is drága.
A lakást ugyanis a méretéhez és elhelyezkedéséhez képest nevetségesen olcsón szerezték meg: 9,5 millióba került, Újlipótvárosnak ezen a részén 13-14 milliótól lehet megkapni ezeket a lakásokat, a nyomorúságos állapotok tehát sokmilliós előnyt hoztak Gáboréknak. Akik kicseréltek minden vezetéket, körbeszigetelték az egész lakást, padlótól plafonig berendezték, és így is megállt 7,5 millióba a teljes költés. Nem kevés, de nem is sokkal több, mintha valami alap felújítást nyomnál, aztán tisztán IKEA-s bútorokkal, eszközökkel rendeznéd be az egészet.
Ha neked is menő lakásod van, alig várjuk, hogy a sorozatunkban bemutathassuk. Küldj levelet erre a mailcímre, és felvesszük veled a kapcsolatot.
Ha te is szeretnél átverések nélkül, a legmegbízhatóbb, tehetséges stáb segítségével menő lakást magadnak úgy, hogy nem merülnek fel felesleges költségek, nézd meg az Egy nap a városban blog új szolgáltatását, az Én menő lakásomat, ahol közvetlenül is elérheted a legmegbízhatóbb kivitelezőket és legötletesebb belsőépítészeket.
