Hogyan akasszunk ki képeket a lakásunk falára?

Főleg akkor, ha sokat akasztanánk ki egyszerre?

Abban nyilván egyetértünk, hogy az egyenkeretek szigorú, sarkos összeillesztése a legritkább esetben tesz jót a lakás hangulatának. De mit tegyünk, ha nekünk egy kis képeslap is ugyanolyan fontos, mint egy hatalmas festmény, vagy poszter? Ha szeretnénk tematizálni a fotóinkat a falon is, nem csak az albumban? Ha szeretnénk, hogy a fotók keret nélkül is díszei legyenek az otthonunknak, ne csak egy összevissza feldobált, kunkori fényes papírhalmaz?

Vannak szabályok, amiknek ilyenkor érdemes megfelelni. Egy jó dizájner ehhez is ért, de egy kis segítséggel magunk is érezhetjük a megfelelő arányokat:

A Pinteresten találtunk azonban néhány példát arra is, hogyan lehet ezt máshogy művelni ahhoz képest, ahogy megszoktuk.

Lássuk a nagy képmágusokat.

Itt van mindjárt az "akasztott emlékek" stílus, egy kis természetes fatörzs-szelettel megbolondítva. 

A bonyolultabb geometriai formákat kedvelőknek:

Íme a "sorozatgyilkos" stílus, a szabályokra fittyet hányó összeállításhoz egy szemetesből előásott szék tökéletesen megfelel.

A konzervatív stílus keveri a hagyományos képkeretek és a fotólaborok oldschool világát:

Ugyanez, csak keret nélkül:

Maximalistáknak:

Egy meglévő óraszerkezet köré is készíthetünk fotókból összeállítást. A gyerekekről készült képeket időközben folyamatosan cserélgethetjük újakra, ezzel szimbolizálva, hogy az idő bizony ott középen telik. Ugyanezt szebb megoldásban is el tudnánk képzelni.

Sokat utazóknak egy ötlet:

Végül nagycsaládosoknak egy eléggé csúnya megoldás, amit lehet fejleszteni: