A Vöröskereszt nemrég a székházában nyitott egy saját üzemeltetésű kávézót. Az egész koncepció nagyon izgalmas, itt írtam róla bővebben, azonban az Én Menő Lakásomon inkább egy építészeti jelenségre hívnám fel a figyelmet. Mégpedig a hátsó teremre.
Az egész helyiség egyetlen nagy tér, amit sikerült nagyon jól berendezni. Erről egyrészt a Hello Wood csapatának karakteres, de egyszerű bútorai, a középen összetolt asztalok térhatása gondoskodik. Ha leülünk, nagyon távol van a szemben ülő tőlünk, ezáltal különös térérzet jön létre, hiszen legtöbbször az asztal csak a számára feltétlenül szükséges helyet foglalja el.
Másrészt itt ez a nagyon különleges fal, amivel Budapesten azért lehet találkozni, mégis nagyon beleillik a sokszínűség, elfogadás koncepcióját valló kávézóba. A se nem tégla, se nem kő megoldás, az úgynevezett vegyes falazat, ami jelen esetben alapvetően két sor téglát és két sor mészkövet jelent.
A felfedezés nem volt izgalmaktól mentes. A Vöröskereszt az egész projektet adományokból, kedvezményekből és társadalmi munkából állította össze, így amikor kapott néhány ajánlatot generálkivitelezőktől a munkára, az építésszel együtt inkább úgy döntöttek, megpróbálják megoldani maguk a dolgot, mesteremberek és társadalmi munka fel- és elfogadásával. A Vöröskereszt Szolgáltatóházából például hajléktalanok, a hátrányos helyzetűek, megváltozott munkaképességűek jöttek bontani, hogy aztán a vakolat leverése után ijedtek hívják fel az építészt:
Ez itt nem is tégla!
Így aztán lepucolták, 250 kilogramm homokkal tisztára “mosták”, újrafugázták, majd jól így hagyták a falakat.
A ház 1907-ben épült, tehát jóval több, mint 100 éves. A kor pedig a falon is meglátszik, kisebb-nagyobb sebhelyek tarkítják a felületet. Régi boltíves beugrók, amiket valószínűleg az eredetileg textilipari célra használt, ezen a helyen raktárakat és irodákat megálmodó tervezők rajzoltak ide, hogy aztán jóval később talán egy autószerelő műhely - az is volt itt - befalaztassa azokat. Olyan a fal, mint egy évgyűrű-sor, minden kor rajta hagyta a nyomokat.
Máshol lefalazott kéménynyílásokat láthatunk, de a legdurvábbat mégis az utcafronton, az egyik boltívnál láttam: az eredetileg ablaknak szánt nyílást szélesebbre vágták, hogy beférjen rajta egy autó.Itt látszik a ferde vágás, és most a helyreállítás nyoma:
Mondanom sem kell, az ablakok között, megbontott pillérek tartották az egész házat, több emelet magasságban. Ha lehet mondani olyan jelenséget, amit a statikusok még a vegyes falazatnál is kevésbé szeretnek, az a vegyes falazat flexelve.
És uramég, mennyi ilyen van Budapesten. Misi, az építésszervezőnk tudna mesélni.
A falban nagyon régi, korrodált, szokatlanul vastag csövek futnak.
Ezeken a főváros biztosította a gázt a gázlámpákhoz, ma már nincs rájuk szükség, persze. Ennél ma már szofisztikáltabb gépészetet szereltek be, például egy 70-80 emberre méretezett légtechnikát, ami a tetőn elhelyezett kültéri egységeken keresztül cseréli folyamatosan a belső levegőt. Elég friss érzés a levegővétel ennek megfelelően odabent. Nekem személyes kedvencem a világítótest, vagyis az az egyetlen sor fényrúd, ami felfelé és lefelé is szórja a fotonokat, ezáltal egyenletes világosságot állít be az egész térben. Ráadásul milyen jól néz ki, ahogy kettéhasítja a hosszúkás helyiséget.
Tervezők: Szepesi János és Farkas Mária Magdolna
Ha te is szeretnél átverések nélkül, megbízható, tehetséges stáb segítségével menő lakást magadnak Budapesten, kattints ide. Ha lakást vennél, itt találod a garantáltan menő lakásokat. Ha neked is van menő lakásod, írj nekünk egy levelet erre a mailcímre.
