A szabadulószoba lelakott szuterének, használaton kívüli LÉGÓ pincék olcsó újrafelhasználásnak indult. A korábban csak számítógépes játékokban tapasztalt “keress tárgyakat, és juss ki” feladat valóságban alkalmazott verziójához eleinte nem kellett sok, csak egy pár bútor, egy rakás lakat, és mindenféle kreatív ötlet. Hogyan lehet annyira eldugni a feladványokat, hogy kábé egy óra alatt kijuthasson pár ember? Japánból indult, de Magyarország lett a bölcsője az ilyen játékoknak.
Aztán, ahogy minden más, ez a terület is fejlődött. Még mindig főleg pesti szuterének adtak helyszínt a szabadulószobáknak, de már elkezdtek költeni arra, hogy ne egy dohos szagú, olcsó, haverok által összerakott tákolmánynak tűnjön a dolog, hanem jobban beleélhesse magát a szereplő az adott helyzetbe. Bútorokkal, fényhatásokkal, és a feladatok nehezítésével, érdekesebbé tételével mozdultunk el az olcsó lakatokkal lezárt olcsó szekrények világától.
A harmadik generációs szabadulószobákban nincsenek lakatok, és ha belépsz, általában leesik az állad. Érzékelők vannak, amik automatikusan juttatnak tovább, ha valamit jól csinálunk. Jó gombokat jó sorrendben nyomunk, jó dallamot játszunk el, jó helyre fújunk, megérintünk valamit, vagy épp meg sem mozdulunk. Az új szabadulószobák annyira tematikusak, hogy a berendezésük minimum egy színházi díszletes szakmát igényelnek, vagy egy azzal egyenértékű aktív érdeklődést. Nem csoda, hogy külön szakmává lett a szabadulószoba dizájner, vagy escape room designer, hiszen amellett, hogy egy adott szobát, szobaegyüttest (nevezzük lakásnak?) egy adott hangulat szerint be kell rendezni, gondoskodni kell az autentikus díszletről és az esetleg monumentális fa- vagy fémszerkezetekről (kalózhajó-orról, fogaskerékrendszerről), addig mindezt elektromos oldalról is gondosan meg kell tervezni.
Egy harmadik generációs szabadulószoba bekötési rajza nem hasonlít egy lakáséra. Lássunk egy példát:
És a díszleteket sokszor szobrászok, festők, művészek készítik, 3D nyomtatók köpik ki őket, vagy CNC gépekkel hozzák készre. A MystIQueRoom, a város egyik legnagyobb szabadulószoba-komplexumának tulajdonosaival és vezetőivel, Szalontay Márkkal és Juhász Sándorral beszélgettem.
Szalontay Márk
Mennyire új keletű dolog, hogy külön szakmaként hivatkozunk az escape room designerre?
Márk: Annyira új, hogy most hallok róla először. Valójában Magyarországon az ezzel foglalkozó cégek is különböznek egymástól: egyesek saját pályákat építenek, és azokat kínálják, szórakoztatás céljából, mások pedig főleg külföldön építenek szobákat, megrendelésre, és a budapesti pályáikat inkább csak showroomnak tartják. Ha idejön egy megrendelő, meg tudják neki mutatni, mit kap a pénzéért. Valóban lehet azt mondani, hogy egy ilyen szobát összerakni, bemutatni, értékesíteni egy külön szakma, és lehet erre külön szót is használni.
Egy lakást berendező dizájner először is ráhangolódik az ügyfélre, a témára, és a rendelkezésre álló teret úgy osztja fel, a lakást pedig úgy rendezi be, hogy az visszatükrözze a megrendelő belső igényeit. Ehhez képest miben más egy escape room designer fő feladata?
Sanyi: Alapvetően jó fantázia, kreativitás kell. El kell tudnia képzelni a létrehozandó teret a játékosok szemszögéből. Azt hiszem, ehhez az is kell, hogy ő maga is tapasztalt játékos legyen. Így tudja, mi az élmény, mi frusztráló a játékosok számára. Tudni kell az ő fejükkel gondolkodni.
Juhász Sándor
Márk: Kell, hogy úgy sétáljon az utcán, piacon, traktorbontóban, hogy bármiben meglássa azt a húzóelemet, amire fel tud építeni egy egész játékot, egy szórakoztató történetet.
De mi az első momentum? Mi az, amiből kiindultok?
Sanyi: Először a témát választjuk ki. Időgép, vagy kalózhajó, vagy Trónok Harca. Ne úgy képzeld el, hogy egy ötlet van, általában két-három másik van a megvalósításra kerülő mellett, párhuzamosan futtatjuk ezeket, és idővel, a rendelkezésre álló lehetőségek és a feladat mérete, az ötletek minősége miatt végül egy marad. Az ötletek pedig hatnak a kialakításra, a rendelkezésre álló terek és lehetőségek pedig az ötleteket módosíthatják.
Márk: Menet közben a helyiség adottságai miatt gyakran átgondoljuk, áttervezzük a falakat, világítást, játékmenetet. A kivitelezőkkel sem könnyű, mert olyan dolgokat kérünk tőlük, amiket az életben nem csináltak. Ennek ellenére elmagyarázzuk, lerajzoljuk, átadjuk, és még így is van, hogy arra jövünk be: rossz falnak állt neki a mester. Ilyenkor van, hogy a bontás problematikus volta miatt - nyilván a szaki nem vállalja be a javítást, még ő van felháborodva -, abból folytatjuk, ami maradt. Máskor meg bontunk, innen a szokásos építőipari kellemetlenségek jönnek.
Mégsem hagyhatjátok a kivitelezést egy építésvezetőre, mert neki átadni a fejetekben lévő dolgokat gondolom annyi munka, hogy inkább csináljátok ti. Ugyanez a helyzet a dizájnnal is? Mire beépítetek az összes ötletet, megvalósítjátok a díszletet, a maradék elrendezgetésére már felesleges idehívni egy esztétikára érzékeny vállalkozót?
Márk: Így van, bár több szobánkban azért profi díszletesek, dizájnerek is dolgoztak, ha a körülmények úgy kívánták. Azt viszont tényleg nem tudjuk megtenni, hogy ne legyünk itt mindig. Az egész nekünk áll össze fejben, a szakik nem mindig tudnak vagy szeretnek rajzot olvasni, és el sem tudják képzelni, mi a fenének kérünk tűlük furcsa dolgokat. Van egy asztalos, aki sokat dolgozik velünk, de amikor felhívom telefonon, és vázolom, miről lenne szó, könyörög, hogy inkább konyhaszekrényt, konyhaszekrényt kérjek végre tőle! Egy szabadulószobát építeni a kivitelezők részéről is igényel egyfajta elhivatottságot.
Oké, megvan a téma, keresitek a megfelelő kivitelezőket, mi a következő lépés?
Sanyi: Mindegyik pályánál szempont volt az, hogy legyen egy olyan dekorációs vagy működő pályaelem, ami üt, jól fényképezhető, és amikor meglátják, azt gondolják, ezt én is akarom. Az időgépnél ez az időgép, a kalózos pályán a hajó, a Kockánál az egymásra épülő kockák. Menet közben is alakul ez, változik, kiegészül.
Márk: Jó lenne azt mondani, hogy kitaláljuk az elején, és megépítjük, de ez nem így van. A bontás, kirakodás az első feladat, és ha ez megvan, van hogy bevisszük az Ytong-téglákat, kirakjuk a falak vonalát, és ott beszéljük meg, hogy elég lesz-e annyi, amennyit a 3D-s tervek alapján gondolunk. Az elektromos emberekkel is megbeszéljük, hogy “ha itt megfújom, akkor amott kigyullad a lámpa” típusú kérések esetében pontosan mennyi kábelt kell arra behúzni. El kell rejtenünk egy mikrofont, összekábelezni egy vezérléssel, egy mágneszárat, ami adott esetben a szoba másik sarkában van, összekábelezni a vezérléssel, és az egésznek tápot adni. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy ezek az eszközök számunkra hozzáférhetőek legyenek, hogyha bármi miatt javítani kell. A játékos a pályán nem találkozhat semmilyen elektronikával, vezetékkel, feszültséggel.
Mik a beszerzési forrásaitok?
Sanyi: Egyrészt működnek a hagyományos csatornák, régiségpiac, Amazon, Vatera, Ebay és így tovább. Dekorációban igyekszünk mindent saját magunk legyártani. Az előre-, más célra gyártott tárgyak, borítások ritkán passzolnak a koncepcióhoz. Ha mi készítjük el a dekorációt, akkor garantálni tudjuk, hogy mind méretben, mind stílusban tökéletes legyen az illeszkedés. Hiába nézelődik az ember Ebay-en, nem fog találni öt méteres faragott kalózhajót.
Márk: A Kocka pályánál meg kellett építeni a filmben látható kocka alakú tereket, világító falakkal. Ha megnézed, ott nincs külön lámpatest, maguk a falak azok, amik világítanak. A plexi átláthatósága ezért nagyon fontos volt, kipróbáltunk vagy tízféle plexit, hogy ne lehessen mögé látni, de ne legyen sötét sem. 780 méter LED-szalagra volt szükgég a pályához, ráadásul jó minőségre, nem valami gagyira, mert fontos volt, hogy sokáig bírja. Szentgotthárdról fosztottuk ki végül az egyik beszállítót, eleve ilyen mennyiséget beszerezni sem volt könnyű. Ott volt még a kérdés, hogy a plexilapok közé mit tegyünk. Bicikliztem a városban, és átestem egy folyókarácson, ott jutott eszembe, hogy ez választhatná el az elemeket, már csak meg kellett vizsgálni, hogy hogyan lehet ezeket biztonságosan felerősíteni.
Merre van fejlődési lehetőség?
Sanyi: A legújabb pályánkon a díszletben nagyon odatesszük magunkat, fafaragó művészek készítik el Alice Csodaországban lakóit, az óriási gombákat, fákat, amiket festő hoz végleges formára. Egyetlen ilyen gomba 100 ezer forintos nagyságrendű, de megéri, mert ha belépsz a szobába - bebújsz a fa odvába -, egyből elvarázsol a környezet. És tartós. De az utóbbi időben egyre többször nyomtatunk 3D-s nyomtatóval pályaelemeket, mert nem kapunk éppen olyat, amire szükségünk lenne. Így aztán kell külön mérnök, aki ezeket megtervezi, ráadásul fontos, hogy ezek bírják a földre ejtést, feszegetést is.
Márk: Folyamatosan találunk ki olyan ötleteket, maik újabb és újabb érzékelőket kívánnak, ezeket beszerezzük, gyártatjuk, teszteljük. De fontos fejlesztés volt az is, hogy a szoba maga nem egy operációs rendszer alatt fut, hanem minden szobának van egy saját kezelőpultja, megnyomom a gombot, elindul a játék. Direktben van bekötve, nem hal le, nem kell internetre kötni, egyszerű. Korábban volt, hogy lefagyott vagy frissített a Windows, nem volt játszható a szoba órákig.
Mikorra térül meg egy pálya?
Sanyi: Most öt éves megtérüléssel számolunk, de tényleg nem is törekszünk arra, hogy olcsón meglegyen egy pálya. Amikor 6-7 évvel ezelőtt elindultak az első szabadulószobák, sokan kérkedtek azzal, hogy félmillió forintból összeraktak egyet lomtalanításkor kidobott tárgyakból. Szerencsére ez mára jelentősen megváltozott. Sok profi cég foglalkozik szobák tervezésével és gyártásával. Belsőépítészeket alkalmaznak a tervezésre és erre szakosodott műhelyekben gyártják le az egyes elemeket. A pályák közelítenek a vidámparki attrakciókhoz. Úgy gondolom, ötmillió forint alatt már nem lehet szobát építeni. Ez az összeg simán elmehet 20 millióig is különlegesebb dekoráció esetén.
Márk: Európában vannak a mieinknél drágább szobák, Oroszország meg egyenesen horrorisztikus, van hogy egy pálya építése 200 ezer dollár. Ennek megfelelően drágák a játékok is, Svájcban 120 euró négy embernek, Németországban is 80-100 az átlag. Nálunk ugyanez mondjuk 40, egy harmadik generációs szobában.
Ha nem szabadulószobát, hanem lakást újítanál fel, és te is szeretnél tanácsadást, vagy átverések nélkül, megbízható, tehetséges stábsegítségével menő lakást Budapesten, keress minket, kattints ide. Eladó lakásod értékesítésében is tudunk segíteni, csak prémium eladó lakásainkat itt találjátok.
