Ez a lakás az egyik legmenőbb házban van, amivel eddig találkoztunk. Figyeljétek a nevét: MÁV Gépgyár kolónia. Korábban már írtunk róla, itt találjátok a cikket, lényeg, hogy a száz éve felépült komplexumban volt kaszinó, szauna, edzőterem és tekepálya, mozi és színházterem és kiváltságnak számított, aki kapott benne egy lakást.

A tisztviselői otthonok 2-3 szobásak voltak, ezekből azonban csak tíz akadt az egész kolónián, a 645 munkás lakásban viszont már csak egy szoba volt, meg egy konyha, közösségi vécékkel meg fürdőkkel. Éppen ezért elég nagy meló volt, amikor az államosítás után összkomfortos lakásokat akartak kalapálni belőlük, hiszen eleve nem voltak nagyok, de még egy vécét és egy kádat is bele kellett valahogy kalapálni abba a néhány négyzetméterbe. A végeredmény néhány szűk tér meg egy ülőkád lett, így vette át a lakást István, aki aztán intenzív átalakításba kezdett.

Két célja volt: először is eltüntetni a korábban ott élő kétgyerekes család okozta károkat és amennyire lehet, helyreállítsa az eredeti állapotokat. Természetes, hogy egy ilyen kis lakást megvisel, ha ennyien élnek benne, főleg, hogy kénytelenek voltak mindent összebuherálni, hogy elférjenek valahogy az egyébként délre néző, világos lakásban.

A másik cél egy modern, szép, élhető lakás megteremtése volt, ami ugyan összkomfortos marad, de nem a hatvan éve kitalált, eléggé nyomorúságos módon.

A felújítás során István a gyenge, barna Xyladecor ablakok helyett az épület eredeti állapotának jobban megfelelő fehéreket tett be, ezekre nagy hangsúlyt fektetett. Lebontotta a galériákat, az ülőkádas mosdóból kamrát készített, a wc-be kézmosós rakott, hogy az önállóan is használható legyen, a fürdőkádat meg, FIGYELEM, bevitte a hálóba. A felújítás többi része egyébként nem volt drasztikus, modernizálva lett a víz-, és gázhálózat, átfestették a lakást, az egyik helyiségbe laminált padló került, de a berendezés nagy részét például a BÁV-ból vagy az IKEA kínálatából szerzeték be. Az egyik legnagyobb, egy négyzetméterre jutó költséget a kézzel festett török fali csempék jelentették a kád körül, amit egy Magyarországon élő török kávéháztulajdonostól vett István, illetve spéci a Tikkurila Jokes falfesték is, ami mosható és utólag könnyen javítható, szemben a diszperzit festékkel.

A lakás legerősebb pontja a háló, ami egyben fürdő is és a beépített erkélyen kialakított konyha is jó mindenkinek, aki nem akar sokat főzni, de azt ragyogó napfényben akarja csinálni.

A lakás egyébként 12 millióba került, 3,5 milliót költött rá István és 11,5 millióért adta el nagy nehezen, mert aki vevő egy ilyen különleges lakásra, azt nem hozza lázba a környék.

A fotókat Bujnovszky Tamás készítette.

Ha te is szeretnél átverések nélkül, a legmegbízhatóbb, tehetséges stáb segítségével menő lakást magadnak úgy, hogy nem merülnek fel felesleges költségek, nézd meg az Egy nap a városban blog új szolgáltatását, az Én menő lakásomat, ahol közvetlenül is elérheted a legmegbízhatóbb kivitelezőket és legötletesebb belsőépítészeket. 

Közkívánatra folytatódik a menő lakásokat bemutató sorozatunk és szintén közkívánatra megint egy olyan lakást mutatunk be, ami kevés pénzből, kevés négyzetméteren nagyon menő.

Tivadar megvett egy 32 négyzetméteres lakást Újlipótvárosban. Szuper környék, de a tér mindenképp szűkös volt, a kerületben sokszor még a nappalik is nagyobbak ennél az egész kéglinél, de most ebből kellett kihozni a legtöbbet. A belmagasság mindenesetre segítette az átalakítást: 3,6 méterrel már lehet úgy játszani, hogy térérzet is legyen, meg használható galéria is, és ahogy azt már Amichay Éva lakásainál láttuk, a galériára vezető lépcsősor a legjobb beépített szekrény, amit csak el lehet képzelni egy ilyen apró térben.

De Tivadar egy másik trükköt is alkalmazott a tér növelése érdekében: a netről megvásárolt egy nagyfelbontású fotót a Cinque Terre egyik településéről: az észak-olasz halászfalu csodálatos hatással van az egyébként kevés színnel játszó, letisztult lakásra. A minimalista részletek találkozása az öreg házak penészes homlokzataival mindkét környezetből a legjobban hozza ki, így egyszerre lesz a nappali tágas, barátságos és letisztult. Eszembe sem jutott volna, hogy egy poszter a falon jó hatással tud lenni a lakókörnyezetre, de itt meggyőztek az ellenkezőjéről.

És nézzétek csak, honnan indult a lakás:

És meddig jutottak:

Egyébként sikerült egy tágas nappalit, egy teljesen jól használható konyhát, fürdőszobát és egy szintén nagy, igaz, csak 1,5 méter magas hálószobát berendezni ezen a 32 négyzetméteren, ami a valóságban persze az ügyes részletek miatt kábé másfélszer ennyinek tűnik. És a legjobb, hogy nem is került irreálisan sokba a lakás: szuper áron, alig 7 millió forintért sikerült hozzájutni, míg a felújítás az egyedi tervezésű bútorokkal sem került 3 milliónál többe, szóval 10 millióból összejött a csomag, jó környéken. 

Ha te is szeretnél átverések nélkül, a legmegbízhatóbb, tehetséges stáb segítségével menő lakást magadnak úgy, hogy nem merülnek fel felesleges költségek, nézd meg az Egy nap a városban blog új szolgáltatását, az Én menő lakásomat, ahol közvetlenül is elérheted a legmegbízhatóbb kivitelezőket és legötletesebb belsőépítészeket. 

Stefi családja több mint hatvan éve költözött be ebbe a budai ingatlanba. Azelőtt egy hatalmas nagypolgári lakás volt itt, amit a második világháború után feldaraboltak, és ezt az alig valamivel több mint ötven négyzetmétert kiutalták Stefi nagyszüleinek. Összesen nyolcan éltek a nem túl jó elosztású lakásban, voltak itt állatok, sőt, még gyerek is született ide, ami bizonyítja, hogy nem tud olyan kis helyen élni egy család, hogy ne maradjon elég tér a szexre.

Aztán eltelt jó néhány évtized és megörökölte a lakást néhány unoka. Végül Stefié lett, aki egyből belekezdett az átalakításba. Megszüntette az apró konyhafülkét és egybenyitotta azt az apró mosdóval, így a lakás méreteihez képest lett egy tág fürdő, tele zseniális ötletekkel. A biciklire pakolt mosdótáltól például komoly izgalmi állapotba kerültem és az is nagyon tetszett, hogy a légudvarra néző ablakot beépítették, raktak mögé spéci világítást, így olyan, mintha egy hatalmas felületen át törne be a természetes fény.

A konyhát aztán Stegi átvitte a nappaliba, ő maga tervezte a szekrényeket, amik a nagypolgári ajtók mintázatát követik.

Fogta az öreg írószekrényt, az IKEA-ban vásárolt székeket és átfestette őket szép, világos színre és ugyanez történt a létrával is, amiből szuper polcrendszert alakított ki. A hálószoba ezek után adta magát, itt már csak annyi volt a cél, hogy az ágy nagy legyen, hogy akárki alszik majd benne, kipihenten ébredhessen.

A lakást sok szerethető részlet teszi otthonossá. A megtartott, átalakított régi tárgyak mellett ott vannak a családi fotók a falon, a régi ládika, szintén tele családi dokumentumokkal, mind melegséget árasztanak. És mégsem fizettek ki egy vagyont a felújításra: hiába alakítottak át mindent, toltak odébb falakat, rendeztek be gyakorlatilag a nulláról ötven négyzetmétert, az egész projekt nem került többe 3 millió forintnál.

Ha te is szeretnél átverések nélkül, a legmegbízhatóbb, tehetséges stáb segítségével menő lakást magadnak úgy, hogy nem merülnek fel felesleges költségek, nézd meg az Egy nap a városban blog új szolgáltatását, az Én menő lakásomat, ahol közvetlenül is elérheted a legmegbízhatóbb kivitelezőket és legötletesebb belsőépítészeket. 

Amióta fut ez a sorozat, jártam már egy rakás menő lakásban, de olyan jó hangulatúban, mint amilyen Rékáé és Péteré, kevésszer. Pedig a sztori náluk is úgy indult, mint bárki másnál: hirdetésről hirdetésre jártak, csak ők nem adták fel, amikor már mindenki másnak elment volna a kedve a sok rosszul kialakított, ízléstelenül berendezett lakástól. Egy idő után rájöttek, hogy el kell vonatkoztatniuk a környezettől és még inkább a falaktól, amik egyébként egy felújításnál általában a legolcsóbban módosítható elemek. Csak a lakás alakja számít, ha nincs sok tartófal, szabadon alakíthatod a rendelkezésedre álló teret.

Idővel meg is találták azt a lakást, ami körvonalaiban megfelelt és gyorsan elhatározták, hogy a szétszabdalt teret amennyire csak lehet, egybe nyitják.

Elkészült a hatalmas nappali-dolgozószoba-konyha egység, már csak be kellett rendezni. Itt jött a következő remek ötlet: összehordtak egy rakás kartondobozt Péter irodájának tárgyalójába és megpróbálták elrendezni őket, mintha bútorok lennének. Ekkor döntötték el, hogy mindenképp lesz konyhapult a szoba közepén. Jöhetett a munka.

És a végeredmény tényleg csodálatosan szép lett. Az előszobában lent az Ivanka betonburkolata fogad. Beton, de meleg és nagyon szép:

Feletted meg ott lóg Réka és Péter bringája:

A hálószobát nem bonyolították túl, praktikus, ráadásul egy kis gardrób is fért a helyiségbe:

A fürdőszoba sem nagy, de szerethető:

Minden egyéb meg az egyetlen nagy tértben kapott helyet. A szobákat egybenyitva egy csodásan világos, szellős, játékos teret hoztak létre, tele nagyvonalú ötletekkel és apró személyes poénokkal, amiktől csak még szerethetőbb lett a lakás.

Ezek közé tartozik a konyha hatalmas táblafala is, amin szabadon üzengethetnek egymásnak a lakók és a vendégek. Ezt szerintem én is elkészíttetem otthon magamnak, mert nem drága és mégis remek poén:

És még több kép a galériában:

Van, hogy egyszerűen csak jól jön ki a lépés. Még akkor is, ha elsőre inkább küzdenél ellene. Vera például úgy örökölte meg ezt a Margit körúti lakást (Városban ante portas!), hogy nem is vágyott rá. Egy erkélyest akart. De ha már az övé volt, megpróbálta kihozni belőle a legtöbbet.

Óriási mázli, hogy épp akkoriban ismerkedett meg Tóth Gergely Mátéval, aki lakberendezéssel akart foglalkozni, de jól jött volna neki egy pilot-projekt, amiben megmutathatja tudását. Felajánlotta hát az épp az átalakítással küzdő Verának, hogy szívesen segít neki ingyen, ha cserébe referenciaként bemutathatja majd az elkészült lakást.

 És akkor nekiálltak a munkának. Alig maradt a helyén valami, sőt, mindent sikerült újraértelmezni, minden új funkciót kapott. A húsdarálókból lámpatartó lett:

A mosdóból kiemelt ajtófélfából ékszertartó:

Margit és férje innen indultak, amikor megvették a lakást:

A végeredményt elnézve eszedbe sem jutna, hogy mi volt a kiindulási alap. Úgy minimalista, hogy közben nagyon színes, és hogy majdnem mindent a praktikumnak rendeltek alá. Pedig a hasonló belső terekben ez pont fordítva szokott működni, fotózni lehet, élni bennük már nehezebb. Mint egy dögös modell, aki csodásan fest a Vouge címlapján, otthon viszont egy hisztérikus Adolf Hitler, hosszú lábakkal, Photoshop nélkül.

Slusszpoén, hogy a fiatalos lakász nem egy huszonéves lány terveztette, hanem egy együtt 117 éves pár, akik úgy jellemzik magukat, hogy "már hosszabb ideje fiatalok". Alapvetően külföldön élnek, ez a 92 négyzetméteres budai lakás csak a második otthonuk, amit viszont az eddigi tapasztalataik alapján praktikusan rendeztek be.

Lássuk a sarokpontokat:

- sok a fehér, mert szeretik ezt a színt, de hogy kerüljék a steril hatást, rámentek a színes kiegészítőkre, textíliákra, növényekre. A padló valamivel sötétebb lett, és padlófűtést építettek be, hogy ha látványra mégis hidegnek tűnne a lakás, érzetre semmiképp se legyen az. Összességében azt mondják, hogy ezeknek az arányoknak köszönhetik, hogy mindig vidáman, örömmel ébrednek fel a budai lakásban.

- az előszobából nyíló kicsi dolgozószobát csak a négyszárnyú harmonikaajtó választja el a közös tértől, ami rendszerint nyitva van, hogy még tágasabb legyen az előszoba.

- imádnak főzni, ezért a konyhát mindennel felszerelték, egyebek közt egy extra erős szagelszívóval is, hogy kényelmesen tudjanak vacsorázni a barátaikkal a nappalival közös térben.

- a nagy kedvenc az intim tér, a háló-fürdő-egység. Nem akarták elrejteni a kétszemélyes kádat, ezért berakták a hálóba, ami egészen új funkciót adott a térnek, igazi relaxációs blokk jött létre. A kád mögött hatalmas, de szinte láthatatlan fehér szekrény van, ami rengeteg cuccot elnyel, de az egész lakás tele van észrevehetetlen tárolókkal.

A lakást ebben a formában könnyű tisztán tartani, levegős, jókedvű, praktikus, alaposan hangszigetelt, hogy meglegyen az intimitás, ráadásul az egész világon imádják, díjakat nyernek vele, brazil, libanoni, kínai lapok írnak róluk. Most meg eladják, amúgy.

Ha neked is menő lakásod van, alig várjuk, hogy a sorozatunkban bemutathassuk. Küldj levelet erre a mailcímre, és felvesszük veled a kapcsolatot.

A sorozat legutóbbi részével elérkeztünk a csúcsra, a wc-ből kialakított lakást bemutató cikkünket olyan sokan néztétek meg, hogy egy közepes méretű magyar szerkesztőség is megirigyelte volna a számainkat aznap, nem is próbálkozunk tovább még kisebb lakást keresni: nem fog menni.

(Egyébként de, látótérbe került már egy 7 négyzetméteres)

Helyette visszatérünk az alapokhoz, a normális méretű, szépen átalakított lakásokhoz, egészen pontosan Linda Vadász utcai romantikus kis ötven négyzetmétereséhez. Ami ugyan nem vécéből vagy műtrágyagyárból lett átalakítva, de attól még tele van használható, remek ötletekkel és meglepetésekkel.

A legnagyobb meglepetés maga Melinda: modellalkatú-, és megjelenésű lány, nem is belsőépítészet a foglalkozása, ehhez képest a két kezével varázsolt ebből:

 Valami ilyet:

És mindezt egész olcsón, köszönhetően a sok saját munkának és a remek ötleteknek. A hideg burkolást és a gépészetet leszámítva Linda mindent maga csinált a barátjával. Ott vannak például a konyhabútorok: mutatós darabok, nem igaz? Közben a legolcsóbb, legegyszerűbb IKEA faktumról van szó, csak lemarták róla a steril fehér borítást, és raktak rá némi intarziát:

Ugyanígy állt össze a romantikus, századfordulós darabnak látszó franciaágy is, amiből a keret, meg az egész, amit láttok, tízezres tétel volt, ennél valamivel többe került a faragott díszítőelem a fejrésznél, de az egész körülbelül ötödannyiba került, mint egy új ágy, és ötször annyira hangulatos. Szóval 25-szörös az egy forintra jutó hangulatmutató.

A tér egyébként is nagyon kellemes, a nem túl nagy alapterülethez és a sok praktikus részlethez képest kimondottan tágas és következetesen szerethető, egyebek között az Erdélyből beszerzett régi bútoroknak köszönhetően, amiket Lindáék hoztak Magyarországra, és ők is újították fel őket (erre a mailcímre írva tudtok tök jó áron hozzájutni hasonló, meg teljesen másmilyen antik bútorokhoz). 

És van még nagyon sok személyes apróság. Például azok a piacokról összegyűjtött kották, amikkel betapétázták az előszobaszekrény környékét. És így tovább.

A lakás körülbelül 12 millióba került, a felújítás körülbelül 3,5-4-be, 16 millióból meg is volt az egész felújítás, cserébe egy nagyon jó hangulatú, belvárosi lakása lett Lindának.

Ha te is szeretnél átverések nélkül, a legmegbízhatóbb, tehetséges stáb segítségével menő lakást magadnak úgy, hogy nem merülnek fel felesleges költségek, nézd meg az Egy nap a városban blog új szolgáltatását, az Én menő lakásomat, ahol közvetlenül is elérheted a legmegbízhatóbb kivitelezőket és legötletesebb belsőépítészeket. Lindát is.

Nem tudom, hol lesz ennek a vége, de szerintem most: egyre kisebb, remekül átalakított lakásokat mutattunk be nektek, nem tudatosan, de így jött ki a lépés. Kezdtük tavaly télen, amikor a belsőépítészettel is foglalkozó városgazdász Amichay Éva megmutatta a 29 négyzetméteres földszinti lakásból kialakított csodás otthonát. Második felvonásként ugyanő idén nyáron mutatott egy másikat, ott ötven négyzetméterből alakított ki két remek, élhető, mindennel felszerelt lakást. Az egyiket egy alig húsz négyzetméteres szobából és tíz négyzetméteres galériából, de a két lakás átlaga így is már csak 25 négyzetméter. Aztán pár hete elmentünk abba a kéglibe, amit egy konyhából alakítottak át, mégis tök élhető lett a végeredmény.

És most elérkeztünk a végponthoz, az alfához, ahonnan szerintem már nincs hova tovább: Adrienn ugyanis egy vécéből alakította ki a lakását.

Azt hiszitek, szívatlak titeket, pedig nem: a hatodik kerületi ház gangjának a végén található tizenkét négyzetméteres lakás ugyanis eredetileg a szint közös vécéje volt, ezt választották aztán le, majd hoztak létre belőle egy összkomfortos lukat. A helyzet akkor változott, amikor Adrienn megvette a lakást, amit aztán a nappali munka és az éjszakai munka között újítgatott fel egyedül: kevés volt a pénze, ezért rengeteget kellett dolgoznia, hogy a lakás hatmilliós árát és a felújításra költött kábé ugyanennyit ki tudja termelni. De több hónapnyi önpusztítás után végül elkészült a művel, a vécébe bezsúfolt lakással, ahol minden van: hálószoba hangulatfénnyel, jól felszerelt konyha mosógéppel, használható, napfényes fürdőszoba és egy rakás szekrény, amibe még fitnessgépek is befértek.

 És a lakás tele van szerethető, személyes részletekkel: Madárkák a konnektor körül, szalag a lépcsőn, madáretető az ablak mellett, egyenként összegyűjtött fogantyúk, eper a gangon:

És sütit is kaptam, külön nekem készült:

A lépcsőház is menő: Adrienn majdnem mindenkit ismer személyesen, és mesélt egy játékról is, amit ismeretlen számú lakó űz hónapok óta. Kikerült egy műanyag boszorkány az egyik ablakba, majd az átkerült máshová. Mindig pakolgatják, néha Adrienn is. Aztán eltörött a boszorkány, egy időre abbamaradt a játék, de most Adrienn ismerőse beszerzett egy ugyanolyat, szóval megint megy a pakolgatás, a banya váratlanabbnál váratlanabb helyeken bukkan fel a lépcsőházban.

Hát így.

Petra otthona ugyanazt bizonyítja, amit már jó sok előtte a rovatban: ha a megvásárolt lakásban csak a szélső falakat tekinted állandónak, minden egyebet meg szabadon áthelyezhető akadálynak, szuper életteret tudsz kialakítani a legnyomorúságosabb körülmények között is.

Petráéknak nem volt könnyű dolguk: a lakásukat a megvásárláskor választották le egy másikról. Ez a kábé harminc négyzetméter igazából csak egy konyha, egy cselédszoba és egy, a konyhába vezető átjáró volt. Egy nagy lakás apró szelete.

Sokan nem is gondolták volna, hogy ebből bármi élhetőt ki lehet alakítani, de a négyméteres belmagasság, meg az, hogy nem voltak tartófalak, azért sok játékra adott lehetőséget. Ennek aztán az lett a vége, hogy a leválasztott zugban most elfér egy konyha, egy nappali, egy kimondottan tágas fürdő, egy dolgozósarok, két hálószoba, és egy óriási tároló. Akkora, amit sosem lehet feltölteni.

A konyha helyén konyha maradt, de befért egy nappali is ide. Az átjáróból lett a tágas fürdő, nappali fénnyel.

A cselédszoba falát kényszerűségből hozták beljebb: nem volt elég nagy a nappali rész ahhoz, hogy lakásnak lehessen minősíteni az újonnan kialakított lakrészt, ezért át kellett mozgatni a falat: a nappali nagyobb lett, a cselédszobából kialakított háló meg kisebb, de még így is kényelmesen elfér benne egy ágy.

A galériára vezető lépcső meg az eredeti terveket megváltoztatva így átkerült a hálóból a nappaliba: a kényszerből végül egy sokkal jobb elosztású lakás lett. A galérián a dolgozó van és a második háló. Az ágy lábánál meg egy szekrényajtó, amit ha elhúzol, a lakás összes többi része felé belógó óriási, kábé 25 négyzetméteres tárolóba jutsz, nincs a világon annyi cucc, ami ne férne be ide.

A lakás 6,5 millióba került, a felújítás legalább ennyibe, de most van egy jó elosztású, belváros-közeli helyük normális áron.

 Mondom én: ne törődjetek a falakkal, csak azért vannak ott, hogy áttörd őket.

Ha te is szeretnél átverések nélkül, a legmegbízhatóbb, tehetséges stáb segítségével menő lakást magadnak úgy, hogy nem merülnek fel felesleges költségek, nézd meg az Egy nap a városban blog új szolgáltatását, az Én menő lakásomat, ahol közvetlenül is elérheted a legmegbízhatóbb kivitelezőket és legötletesebb belsőépítészeket. 

Kezdem a lényeggel: Janka és családja négymillió forintért vette meg ezt a belvároshoz közeli, Rákóczi tér melletti 32 négyzetméteres lakást, aztán körülbelül még egyszer ennyit költött rá. Körülbelül nyolcmillióból megvolt tehát a projekt, ami egy külvárosi üres panel ára, ennél olcsóbb egy forintra jutó menőséget tehát még nem láttunk eddig.

Innen indultunk:

És idáig jutottunk: