A járvány miatt az utóbbi időben rengeteg olyan cég néz szembe a home office intézményével, akik korábban idegenkedtek a gondolattól. Én, mint visszaeső home office-os vállalkozó, korábban pedig alkalmazott, pontosan értem a félelem okát. A menedzsment nem lát rá, ki mennyit dolgozik - amennyiben erre nem találtak ki korábban megfelelő online mérőmódszert -, az otthon maradók pedig szembenéznek a folyamatos figyelemeltereléssel, és a saját csip-csup dolgaik elintézésével. Eleinte csak kiteregetsz. Később más simán lenyírod a fövet munkaidőben. Aztán pedig bejön a procrastination, a halogatás intézménye: minden ráér majd akkor, amikor sorra kerül, de nem kerül sorra.
Ezek ellen vannak technikák, és igenis lehet akár hatékonyabb a munka otthon, mint az irodában. Akiknek kell tanácsadás benne, tudok ajánlani egy céget, írjon mailt.
Az építőipar azonban más tészta. Ki tudna vajon kifejeleszteni egy felhő-kőművest? Vagy Intel Xeon processzoron jelen lévő asztalost?
via 9GAG
Misi, az építésszervezőnk már más kérdés: a járvány miatt a lakásokban az előrehaladást olyankor nézi meg, ha épp nincs senki a lakásban, és ha új ügyfeleket látogat meg, akkor a kézfogástól kezdve a cipőlevétel mellőzéséig néhány olyat kér, ami a saját és családja biztonságát növeli. Teljesen érthető: mindenki válassza ki, milyen maximális biztonság mellett tudja ellátni a munkáját, és tegyen úgy.
Az építőipari kivitelezés, a szerszámforgatás viszont továbbra is szigorúan személyes jelenlétet követelő ipar marad. Sajnos - bár ebben az esetben már inkább szerencsére - még mindig ott tart a piaci helyzet, hogy az egyik szaki levonulása után van ideje elpusztulni a vírusnak, mire megjön a másik, ha esetleg megtapadt a szétbontott lakásban. Ritkán lehet szünet nélkülire szervezni egy felújítást (itt volt tavaly egy eset, amikor sikerült).
Az Én Menő Lakásomnál azonban a szakik a felhőben vannak már egy ideje. Ez ugyan nem jelent home office-t, viszon szerintünk az is nagy eredmény, hogy képesek voltunk meghonosítani az internetet aktívan használó szakipari és egyéb munkásközösséget.
Jelentjük: mára már nagyon jól megy a dolog.
Ha valaki Az Én Menő Lakásom ügyfele lesz, és kivitelezést is kér, akkor meghívást kap egy projektmenedzser szoftverbe. Mindenki más is meghívást kap: a tervező, az összes kivitelező, akiket külön-külön megbíz a tulajdonos, és természetesen Misi, a szervező is. Szakirányonként külön táblába gyűjtjük a terveket, a kiegészítő megjegyzéseket, aggályokat. Tehát ha a festőnek kérdése van, vagy szembesül valami szokatlannal, azt fényképpel együtt a FESTÉS nevű kártyának a megfelelő részére tölti fel, és várja, hogy válaszoljon egy illetékes. A kártyák frissítését mindenki látja, aki az adott kártyára feliratkozott. Azonnal pittyen a telefonja.
Megvallom, amikor Misi elhatározta és beindította ennek a rendszernek a használatát, nem voltam benne biztos, hogy sikerülni fog. Ő sem. Misi munkáját itt szokás félreérteni: sokan azt gondolják, hogy egy hozzáértő, diplomás, határozott faszi ugyanúgy tud “lefelé delegálni”, mint egy bármilyen középvezető. Csakhogy az építőipar más: itt a szervező és a munkát elvégző ember között nincs semmiféle köztes platform. Így bármi, amit kér, annak a betartása a munkások felelőssége, és az ő munkamoráljukon múlik. Kérheti Misi azt, hogy holnaptól felhőbe töltünk mindent, de ha ők ezt nagy nyűgnek érzik a más helyen elvállalt módszerek helyett, akkor nyögvenyelősen vagy sehogyan sem megy majd a dolog. Esetleg elküldik a francba, nem szívbajosak.
Évekbe telt. Évekbe telt az is, hogy legyen egy olyan szakembergárda, akik sok menőlakásban dolgoznak, és megbízhatóak, akik megértik, hogy miért fontos ez. Hogy a tulajdonosnak látnia kell, hol tart a lakása, ahogy Misinek is. Nem tudja egyesével felhívogatni minden futó projekt minden vállalkozóját, hogy ugyan meséljen a napjáról. Jön az értesítés a telefonra, és látja. Ha kérdés van, megy, és megoldja. Ha kész a munka, megy, és átveszi. Mindenki lát minden infót, mindenki tud reagálni, sokkal gyorsabb és hatékonyabb lett minden.
És ezt ennyi idő után a szakik is belátták. Sőt, ma már ott tartunk, hogy ha egy lakásról valamiért külön fotósorozat kell (“előtte” képek a blogra például), akkor a szakik szó nélkül veszik elő a ma már nem is olyan rossz kamerával megáldott okostelefonjaikat, és kattintgatnak minden nap végén.
Az OSB lapot még mindig nem mindig csavarozzák fel a lichthófba, így gyerekfej nagyságú törmelékek, időnként pedig akár fél hungarocell táblák potyognak alá a legfelső szinten tüsténkedő kollégák munkája sallangjaként, de felhőben már dolgoznak. Hosszú az út, amíg minden téren menni fog a minden percben igényes munkavégzés, de én nem adjuk fel. Ha ez a mostani sikerült, végül minden sikerülni fog.
