Jó másfél évvel ezelőtt indítottuk a Menő Lakás projektet, akkor még öt remek belsőépítésszel és azzal a szándékkal, hogy ezt az egész lakásfelújítós történetet a tervezéstől a kivitelezésig kicsit gatyába rázzuk, hogy ne legyen már olyan stresszes, meg zavaros, meg nyűgös és főleg átverős a történet. Rengeteg megkeresés érkezett, ma ott tartunk, hogy kétszeresére nőtt csapattal is egy-két hónap a várakozási idő, a másik oldalon viszont elkezdtek kipotyogni az elkészült lakások a gépezetből, amikből most már lassan havonta három-négy is összejön, szóval végre el tudjuk kezdeni bemutatni nektek őket.
Vágjunk bele egy szuperizgalmas projekttel: ennél az ingatlannál gyakorlatilag minden adott volt a pokolian nyomasztó élettérhez. Egy budai lakótelepen járunk, annak is az első szintjén, egy kis, negyvenvalahány négyzetméteres izében, amit lakásnak nem neveztem volna, ha felújítás előtt látom, mert iroda volt, lőrésszerűen kicsi ablakokkal, szűk terekkel és mindenhol olyan csővezetékekkel, amik a házat szolgálják ki, tehát eltávolíthatatlanok.
Jaja, ezekkel nincs mit kezdeni.
Nézzétek csak, honnan indultak:
Innen szép, nem?
De az a jó a belsőépítészetben, hogy amíg mindenki sikítva menekülne egy ilyen adottságokkal nyomorított ingatlanból, addig Annabelláék inkább összefogtak az indusztriális dizájnra amúgy is nyitott tulajdonossal és létrehoztak valami tök izgalmas teret: ha már ipari, akkor legyen keményen ipari.
Oké, a végeredmény mondjuk tuti nem jön be a vintage stílus kedvelőinek, de ez az irány a körülmények ismerete miatt nem is volt opció, ahogy falakat sem lehetett nagyon mozgatni. Az ablakot azonban nagyobbakra cserélték, itt látjátok, hogy mekkora volt eredetileg (balra) és mekkora lett (jobbra).
De a régi ablakkereteket sem dobták ki, ezekből készítettek a falra dekorációt, a csővezetékek tetejére LED-et raktak (ha elrejteni nem lehet, akkor hangsúlyozzuk ki), a tulajdonos hosszú éveken át gyűjtött fémbútorait meg remekül el tudták helyezni ebben a környezetben.
És ez igaz az összes szobára, persze azért is, mert mindenhol ugyanazokat a feladatokat kellett megoldani: a csöveket beépíteni, felhasználni, a költségeket alacsonyan tartani és valamilyen módon praktikussá tenni a teret.
Ennek megfelelően a konyhában az asztalka például felhajtható, vele szemben viszont hűtőtől a mosogatógépen át a főzőlapokig van minden, ami egy kis lakásba befér.
A hálóban a régi radiátort meg kellett tartani, eldugni egy ilyen szörnyet nem lehetett volna, szóval inkább kiemelték, amitől a végeredmény őrült izgalmas módon lett ipari. Fotón persze inkább egy vallatószobának tűnik, vagy cellának és nyilván a valóságban sem egy alpesi házikó, viszont nagyon ütős, nagyon karakteres, tele jópofa ötletekkel:
Van egy kis dolgozósarok Singer varrógéppel, azon egy pelenkázó lapjával, a varrógép pedálja fölött két méterrel meg egy bringás táblával.
És van külön mosóhelyiség, meg egy fürdő, ahol az ipari szívóberendezés nemcsak dizájnelem, hiszen ma is az eredeti funkcióját tölti be (szív), a zuhanyzó üvegfalai hajtogathatók, így ha épp senki sem tusol, óriásinak tűnik a fürdő.
Persze, gondolhatjátok azt, hogy nyilván azért dicsérem ilyen lelkesen a lakást, mert a mi hoztuk létre, de az a helyzet, hogy ismerve az előzményeket, a körülményeket és a költségeket és a helyszínen kezet csókoltam Annabellának, hogy ezt ki tudták hozni a nyomorúságos alapokból. Nagy tanulság helyett inkább csak annyit, hogy nem tud annyira rossz lenni egy lakás, hogy néhány jó ötlettel ne lehessen azt százszor izgalmasabbá, jobbá tenni.
Nézzetek csak meg néhány előtte-utána fotón a változást:
Ha te is szeretnél átverések nélkül, megbízható, tehetséges stáb segítségével menő lakást magadnak Budapesten, kattints ide És ha meg szeretnéd tanulni, hogyan alakíthatod át a saját lakásod, jelentkezz a workshopjainkra, Ha neked is van menő lakásod, és szerepelnél a sorozatban, vagy eladnád, írj nekünk egy levelet erre a mailcímre, ha eladó menő lakást keresel, katt ide. Plusz csatlakozz hozzánk Facebookon.
