Annabella és Tamás fantasztikus lakásokat tervez a csapatunk tagjaként, kettőt már ti is láthattatok nálunk. Ez az első, aminek a kapcsán megismertük ezt a két remek tervezőt:

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ez pedig az a lakás, amivel a Menő lakás blog elindult:

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

De milyen, amikor a saját otthonukat építik? Erről mesélnek most nekünk a remek hangulatú bulik és meccsnézések színhelyeként szolgáló teraszuk kapcsán:

Egy budai társasház földszinti lakásában élünk 2008 óta. A lakás a maga 42 négyzetméterével nem éppen hatalmas, de tartozik hozzá egy társasházi közös tulajdonban álló, majd’ 50 négyzetméteres terasz, melynek 20-25 négyzetméterét márciustól-októberig szinte csak mi használjuk (szinte, mert szolgalmi utat kell biztosítanunk a ház lakóinak a teraszunkról nyíló közös tárolóba). Egy barátunk találó kifejezésével élve: hőre táguló lakásunk van!

A lakáskereséskor a terasz és a ház kertje nyomós érv volt döntésünk meghozatalában (nagyobb lakás kevésbé jó helyen kontra kis lakás isteni környezetben), pedig a decemberi délutánokon sem a kert, sem a terasz nem mutatta legcsábítóbb formáját:

de a hirdetés képei közt láttunk ígéretes felvételeket is (a fehér színű fém garnitúrától próbáljon meg mindenki elvonatkoztatni – mi is ezt tettük ):

Korábbi lakásaimban maximum néhány ládám lehetett a gangon vagy később a falatnyi erkélyemen, így első körben semmiféle elképzelésem sem volt egy nagyobb szobányi, részben fedett tér belakására. Szerencsére voltak adottságaink, mert a korábbi lakásainkból jött velünk egy kis összecsukható asztal két székkel, egy zöld fonott fotel (ami 2000 óta tulajdonom, és azóta is folyamatosan változtatja funkcióját és lakáson belüli helyét: szolgált dolgozószobai székként, majd előszobai lerakodóként), és Tamásnak is volt egy gyönyörű előszobapadja a nagyszülői örökségből (aminek a színét később a kárpitozott kanapé színéhez igazítottuk):

• 
• 
• 

(A gumicsizmák nemcsak hangulati elemek a teraszon, a „monszun” idején jól jönnek a kerti munkáknál, ráadásul elősegítették egy családi program, a pocsolyavadászat kialakulását is.)

A pad mögötti sufnit első körben nem bontattuk el: szerettük málló romantikáját, a vadszőlő alól kikandikáló téglákkal és a beton falrészekkel. Ráadásul azt gondoltuk, hogy a lakás méretéből adódóan minden tárolóhelyiségre szükségünk lesz. Ami igaz is, csak nem számoltunk a sufni belső, elrettentő világával: az évtizedes doh szagával, a rosszul épített lépcsőszerkezet állandó vízszivárgásával, a pók-hordákkal. Nem volt egyszerű kitalálni, hogy ebben a nedves környezetben mi tárolható károsodás nélkül (az autógumin kívül). Végül a lakás falának szigetelésekor eltakaríttattuk a sufnit is. Nemcsak csinos biciklitárolót nyertünk vele, de a lakásba is több fény jut azóta.

Az évek alatt egyre rosszabb állapotú, balesetveszélyessé váló teraszburkolat cseréjére már ezután került sor (a biciklitárolóról készült fotónk már ebben az időben készült). Nem volt egyszerű meggyőzni a társasházat a senkiföldjének tekintett terasz karbantartásáról, ám egy váratlan csatornadugulás miatt tovább kellett tördelni az amúgy is lemezes állapotú „teraszburkolatot” és a közgyűlésen a felajánlott négyzetméter-arányos költségvállalássunkkal végül sikerült keresztülvinni a felújítást.

A ház valahai Bauhaus jellege miatt mázas kerámialap szóba sem jöhetett mint burkolóanyag. Tamás ötletét követtük: 40*40 cm-es beton járdalapok kerültek a teraszra, a ház körül 15 cm széles kavicságyszalaggal. Korlát helyett most is a teraszt szegélyező zöld sávban gondolkoztunk, amit zsalukövek segítségével tudtunk kialakítani. Az átalakítás eredményeképpen picit megnőtt a terasz területe, a korábbinál kényelmesebb lépcső vezet a kertbe, és a ház falát befutó vadszőlő ágyását is meg tudtuk növelni. Mint a használat során kiderült, a kőlapoknak van egy nagyon hasznos tulajdonságuk: aszfaltkrétával remekül rajzolhatók!

A terasz bútorozásával szerencsénk volt: volt akitől egy rozoga napernyőt örököltünk (aminek törött bordáját Tamás egy - bármelyik barkácsboltban kapható - polctartó sínnel pótolta), mástól hintaszéket, egy harmadik barátunktól kerti kanapét asztallal. A teraszcsillár az előző tulajdonos, a hintaszék párnája anyai nagyanyám hagyatéka. Ránk a különböző stílusok és korok összehangolása maradt plédek, párnák, és egyéb kiegészítők segítségével, majd az összhatás érdekében a zárt teraszon elhelyezett villanyóraszekrény ajtajának a színét is a kerti bútorok színéhez igazítottuk. A vendégeink kedvenc bútorát, a valamikori ülőkádat (a babzsák kerti megfelelőjét), az Ecserin vásároltuk, kifejezetten a szépsége miatt. Funkcióját hosszasan kerestük (a kerti zuhanyzótál gyerekeknek vagy a virágkaspó funkciókat gyorsan elvetettük a bádog gyors felmelegedése miatt. Most, hogy ülőalkalmatosságként használjuk a kádat, a lemez átmelegedését a napernyő alatti tárolással előzzük meg). A kertbe vezető lépcső két oldalára egy keszthelyi atikvitásban vásároltunk kővázákat.

• 
• 

Mára belaktuk a teraszunkat bútorokkal - amiket egyhamar nem is szeretnénk lecserélni -, de a komfortfokozat emelésére még mindig vannak ötleteink. A nagy kánikulák idejére a terasz zárt részét fehér lenvászon függönnyel választjuk majd le a nyitott tértől, az átjáró kert felőli falára pedig az éttermekből jól ismert párásító rendszert szeretnénk telepíteni. Ezek a beruházások nemcsak a teraszt teszik majd kellemesebbé, de a lakásunk felmelegedését is késleltetik.

• 
• 
• 
• 
• 

A terasz mostani formája 5-6 év alatt alakult ki, apró részleteiben viszont folyamatosan változik, mert 1-2 cserépben mindig csak egynyári növényeink vannak; a napelemes lámpák nem örök életűek; az erős napfény egy idő után megeszi a textileket, és a fáklyák, gyertyák helye is mindig mozgásban van. Számunkra ez megunhatatlan játék, a 70’-es évek szlogenjét idézve: nagy öröm a kis kert!

A képek családi képgyűjteményünk, illetve a lakáshirdetés darabjai, változó minőségük ennek köszönhető.

Annabelláéket itt tudod elérni, a Facebook oldalunkra itt tudsz feliratkozni.

A magyar származású Ági és a német Michael jó harminc évet éltek közösen Hamburgban, mielőtt úgy döntöttek, hogy Magyarországra költöznek. Ági volt már angoltanár és reklámszakember, Michael főleg sajtó és reklámfotókat készített. Szuper volt Hamburgban, de úgy döntöttek, hogy még jobb lesz Budapesten, ahol viszont végre igazán kiélhették közös szenvedélyüket is: a lakásfelújítást, a restaurálást, a belsőépítészetet.

Vettek egy nagy és nem túl ízléses lakást a nyolcadik kerületben, aztán szétszedték, hogy az alapoktól rakják újra össze az egészet.

Lényegében mindenhez hozzányúltak, falakhoz, burkolathoz, bútorokhoz, csak néhány olyan elem maradt a lakásban, ami a régire emlékeztetett, főleg azok, amiknek komoly, nem feltétlenül pénzben kifejezhető értékük volt: a cserépkályhát például csak átfestették, mert egyből beleszerettek.

De amúgy végigmentek az egész lakáson, hogy a végeredmény nemcsak elegáns, de otthonos is legyen. Igen, pont ezt az egyensúlyt sikerül a legritkábban tartani: a lakások vagy letisztultak, de ebben az esetben sokszor túlságosan hűvösek, vagy bensőségesek, viszont ezzel gyakran együtt jár a káosz is.

Ágiék lakása a sok tiszta fehér falfelülettől, a világos parkettától, a tágas terektől nagyon elegáns, viszont tele van olyan tárgyakkal, amiket sehol máshol nem találsz meg és amiktől nagyon otthonos a végeredmény.

Hónapokat töltöttek azzal, hogy különféle piacokról összegyűjtsék a bútorokat, vicces módon egyébként pont egy belgiumi piacon találtak nagyon sok, Magyarországról elvitt régiséget, műtárgyat. De tényleg mindenhez hozzá mertek nyúlni, van itt például ikeás kanapé, rögtön kettő, amit összeépítettek, hogy egy nagy bútor legyen a hatalmas nappali közepén, van repülőgépről szerzett kiszolgálószekrény és néhány olyan bútor, amit Ági és Michael talált ki és szerelt össze. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

De vannak okos megoldások a gépészet eltüntetésére:

És egy rakás olyan régi, személyes tárgy, ami oldja a nagy tér feszességét:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Máskor meg egy Rippl-Rónai:

A végeredmény meg egy olyan lakás, ami maga az ellentmondás: mintha egy csodálatosan berendezett galériába lépnél, ahol viszont mindenféle rossz érzés nélkül tudod felrakni a lábad az asztalra, vagy tudod eldobni magad az ágyon.

Ha te is szeretnél átverések nélkül, megbízható, tehetséges stáb segítségével menő lakást magadnak úgy, hogy nem merülnek fel felesleges költségek, nézd meg az Én menő lakásom projektet, ahol közvetlenül is elérheted a legmegbízhatóbb kivitelezőket és legötletesebb belsőépítészeket, a fenti lakást tervező Ágit is. És ha meg szeretnéd tanulni, hogyan alakíthatod át a saját lakásod, jelentkezz a workshopjainkra, ahol személyes tanácsokkal is segítjük a dolgot. És ha neked is van menő lakásod, és szerepelnél a sorozatban, írj nekünk egy levelet erre a mailcímre. Plusz csatlakozz hozzánk Facebookon.

A konténerről nyilván egyből valami favela jut eszünkbe Rio elővárosában, ahol bádogházakba zárva nyomorog egy rakás ember és ahol mindenkit folyton megkéselnek, mert a konténerlakás már csak ilyen.

De az a helyzet, hogy csak türelem kérdése az egész: ha rászánod az időt, ahogy egy rossz lakásból, úgy egy konténerből is nagyon sokat lehet kihozni, amit most az Off Grid bizonyított: összeszedett egy rakás ilyen lakást és egyikbe szívesebben költöznénk be, mint a másikba. Nyilván egy igazi otthon nem lenne jó konténerre cserélni, hiszen ezek a bádogdobozok mindig kicsikék, nagy tér tehát nincs bennük, viszont ha valaki nyaralót akar építeni magának, esetleg egy spéci kempinget nyitna, akkor simán el lehet gondolkozni ezekben a 15-30 négyzetméteres kis téglatestekben, amiket így készen 7,5-21 millióért lehet megvásárolni (szóval a konténerséghez képest persze iszonyú drágán, de hát ezek dizájntárgyak, amik főleg arra jók, hogy ihletet merítsünk belőlük).

Az egész csak megvalósítás és ötlet kérdése:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

Ha te is szeretnél átverések nélkül, megbízható, tehetséges stáb segítségével menő lakást magadnak úgy, hogy nem merülnek fel felesleges költségek, nézd meg az Én menő lakásom projektet, ahol közvetlenül is elérheted a legmegbízhatóbb kivitelezőket és legötletesebb belsőépítészeket. És ha meg szeretnéd tanulni, hogyan alakíthatod át a saját lakásod, jelentkezz a workshopjainkra, ahol személyes tanácsokkal is segítjük a dolgot. És ha neked is van menő lakásod, és szerepelnél a sorozatban, írj nekünk egy levelet erre a mailcímre. Plusz csatlakozz hozzánk Facebookon.

Fontos, hogy egy lakás megépítésekor tudjuk, milyen időtávban gondolkozunk. Nem mindegy ugyanis, hogy egy olyan lakást a gyerekek felneveléséig képzeljük el, a nyugdíjig szeretnénk kihasználni, vagy - mint jelen esetben - csak néhány évre tervezzük a használatát. 

Egy barátnőm kért meg, hogy tervezzem meg a tetőtéri lakását a Fenyőgyöngyénél. Maga a tetőtér egy egyterű hodályként várt rám, aminek gipszkartonozása és az ablakai már elkészültek korábban, a régi padlástér faszerkezetének körbeépítésével. A födémet padloponnal öntötték fel. 

A tervezésben egyáltalán nem volt elengedve a kezem, sőt. Mivel ugyanis a lakás ideiglenes céllal készült, ezért a fő szempont az volt, hogy a létező legolcsóbb legyen a kivitelezése - minden ennek a szempontnak lett alávetve. Később rájöttem, hogy ez is egy érdekes kihívás. Minden tervezésnek vannak korlátai, ez pedig annak ellenére, hogy az elképzelhető legnagyobb korlát, mégis izgalmas kihívásnak bizonyult.

• 
• 
• 
• 
• 

Első lépésként a vizet hoztuk fel az alsó szintről a leendő konyhába.

Vízvezeték-szerelés: 60.000 forint

Ezt követően az egybefüggő, nagy teret osztottuk fel három pici szobára, Ytong téglával. Jól jellemezték az átépítést ezek a falak: úgy döntöttünk, hogy nem vakoljuk, majd festjük le ezeket a falakat, a téglát látszónak hagyjuk meg. Egyrészt spórolásból, másrészt az Ytong tégla így kőfal-szerűvé változtatja a lakás falait.

Szerencsére sokat dolgozom együtt egy kőműves mesterrel, akit nagyon kedvelek, mert minden egyedi kívánságra vevő, és bármilyen különös munkára kapható. Nem akarja megmagyarázni, miért "nem lehet azt úgy", hanem megtalálja a módját, hogy a számára is szokatlan feladatokat kivitelezze. Ezúttal tehát az volt a feladata, hogy "látszó Ytong falat" építsen, nagyon precízen, nyílegyenesen, amit egy porszívóra kapcsolt korongcsiszolóval lecsiszol. Ettől láthatóvá vált a tégla lyukacsos szerkezete, és a fúgák is szépen kirajzolódtak.

Kőműves munka és anyagköltség: 420.000 forint

Az ajtók szintén a legolcsóbbak egyike, kezeletlen natúr fenyő, fehér lazúrral.

Ajtók utólagos beépítéssel, savmaratott üveggel: 160.000 forint

A bútorokra szintén nem akartunk költeni, ezért régi heverőkből, lakatossal készített hajlított laposvasakból házilag kanapét készítettünk. Ikea natúr fenyőlapból étkező- és dolgozóasztalt vágtunk, lapvasból korlátot készítettünk. 

Lakatos munkák, festéssel: 80.000 - 100.000 forint

• 
• 
• 
• 

Konyhapult, a legegyszerűbb fehér laminált lapokkal készült, minden nyitott, a falon lebegő fenyő polcokkal, amin az összes teríték és az éléskamra is elfér, a pult elé egy gyorsétkező lapot tettünk, az ott fogyasztott étkezések a müzlievésre és a kávézásra korlátozódnak.

Konyha fa polcai, konzolok, pult, mosogató, csaptelep, egyéb anyagok: kb. 120.000 forint

• 
• 
• 

Pár régi fát, dobozt, asztalkát is visszacsiszoltunk. 

A padló sima fehér cementfestékkel lett lefestve, ami nagyon jól mosható. 

Fehér padlófesték: 65 - 70.000 forint

Padlószőnyegek: 100.000 forint

Falfestékek: 40.000 forint

Plusz barkácsáruházak, ecset festék, stb.: 60-80.000 forint

Kütyük csiszolók bérlése: 40-50.000 forint

Végül 1,2 millió forint körül állt meg a kivitelezés költsége. Ebben természetesen nem volt tervezési díj, a legidőigényesebb munkákat a tulajdonosok maguk végezték el. A lakás dizájnját végül szépen összehozta a sok natúr fenyő, a szürke vas, a sok fehér, és a rengeteg fény, plusz a rengeteg zöld növény.

Lehetséges.

Itt a nyár, a sok unatkozó gyerek és a rengeteg műanyag flakon. Ez hármas együttállás egy igen érdekes lehetőséggel kecsegtet.

Mi lenne, ha lakásunk vagy kertünk díszévé tennénk az egyébként kidobva, újrahasznosítás nélkül nagyon környezetterhelő műanyag flakonokat? Vagy használati tárgyakat alkotnánk belőlük?

Aki látta annak idején az Istenek a fejükre estek című filmet, az tudja, hogy egy egyszerű kólásüveg is milyen hasznos tud lenni azoknak, akik nem a szemetet látják meg benne. De mi van a mosogatószeres flakonnal, vagy az ásványvizes PET palackkal? Azok mire jók?

A megoldás egyúttal egy jó közös móka kezdete is. Vedd rá a gyereked, hogy töltse hasznosan az időt, tegye szebbé vagy okosabbá a lakást, és hasznosítsa a hulladékot. Ehhez adunk tippeket.

Na jó, nem biztos, hogy valaha, de hogy az utóbbi idők egyik legizgalmasabb lépcsőválogatása jelent meg a TheMetaPicture.com-on az fix.

Pedig azt gondolhatnánk, hogy nincs ebben a műfajban semmi érdekes, aztán szembejön egy ilyen és máris látod, hogy annyiféleképpen lehet variálni a témát, hogy csak kapkodod a fejed.

Persze azt is tegyük hozzá, hogy minél jobban cifrázzuk a lépcsőséget, annál kevésbé képes az ellátni eredeti feladatát és válik inkább műtárggyá, de olyanná, amiről időnként leesel.

Az elsőn például nem szeretnék részegen lemászni, a másodikon nagyjából sehogyan, a harmadikat józanul is kihívás értelmezni, a negyedikhez hasonlón már másztam, nem életveszélyes, de kalandos, az ötödik simán csak ronda, a hatodik viszont majdnem jó:

A fenti képekről viszont eszembe jutott Éva lakása. Éva tartja a workshopjainkat arról, hogy miként érdemes nekiállni a lakásfelújításnak, milyen szempontok, ötletek segíthetik a munkát. És Éva otthona volt a második a Menő lakások sorozatban sok-sok évvel ezelőtt, köszönhetően az olyan szuper ötleteknek, mint amit a lépcsőnél láttam: a kis teret úgy sikerült bővíteni, hogy a lépcső alá például szekrények kerültek.

Ez a megoldás emlékeztet a fentire, annyi különbséggel, hogy nincs konstans életveszély és százszor praktikusabb.

De van még itt puskapor bőven:

Nagy divat a színes vezeték, egyre több helyen találkozunk ezzel a megoldással. Egy jókedvű, vidám vezeték, a végén pedig egy szép izzó, ami önmagában dísze lehet a konyhának, nappalinak, hálónak. Egyúttal a régi, unalmas, csúnya vezetékeket nem kell többé nézni.

Új lehetőségek százai merülnek fel akkor, ha egy olyan tárggyal kezdünk el díszíteni, amit eddig inkább eldugtunk a bútorok mögé. Itt van néhány tipp arról, hogyan díszítsük fel kábelekkel az otthonunkat.

Ezt a szemléletet Budapesten sok helyen alkalmazták, de talán az újlipótvárosi bérházakban találkozunk vele a legtöbbször. A historizmus utáni, modernebb építészeti irányzatok közül több megtalálható itt, a Bauhaus, az art deco vagy a szecesszió képviselőit is fellelhetjük, és mindig akadt olyan tervező, aki kipróbált valami újat, olyat, amit máshol még senki nem alkalmazott Magyarországon.

A Visegrádi utca 29. lépcsőházi előtere például hihetetlenül aprólékosan díszített, domborművekkel, üvegdíszekkel, márvány padokkal. Olyan pompa ez, amit a saját lakásába érkezők otthon nyilvánvalóan nem tapasztalnak, de a kapun való bejutás után mégis egyfajta pátosz keríti őket hatalmába.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Kicsit úgy érezzük magunkat, mint egy ravatalozóban - mondta egyszer Maczó Balázs, a korábban újlipótvárosi sétákat is szervező helytörténész. És tényleg, a négy nőalak, a felületek és díszek összhangja valóban már-már kellemetlen, elmúlást idéző hangulatba hoz minket, és ez nem véletlen. 

A szecesszió két alapmotívuma ugyanis a nő és a halál.

A szecessziós építészek között nagy verseny volt például, hogy ki tudja leghűbben rekonstruálni Attila sírját, és a tervekből meg is valósult néhány valódi ravatal - mesélte Balázs. Úgyhogy nagyon valószínű, hogy Klinger József tervező fejében is benne ragadt még néhány korábban készített síremlék, amikor ezt a lépcsőházat rajzolta.

Végül 1913-ban adták át az épületet (az építtető Spitzer Salamon és neje voltak). Ők a legfelső emeleten laktak, egy egész szintet elfoglaló lakásban - ezt később feldarabolták.

Egy magyar szabadalom is van a tetőszerkezetben, a Siegwart rendszerű üreges vasbeton gerendákból épült a tető. A második világháborúban orosz bombát kapott az épület, úgyhogy bármennyire is jó teherhordók voltak, kénytelenek voltak megadóan szétrobbanni.

Ha menő lakásod van, és szeretnéd bemutatni, vagy szép lépcsőházban élsz, amiről jó lenne, ha szerinted is értesülne mindenki, akkor írj nekünk erre az email-címre. Minden más esetben az oldal felső menüsorát használd:)

Egy új vagy megújuló lakás esetében természetesen a tervezéssel indul az építkezés. A belsőépítészek menőbbnél menőbb ötletekkel állnak elő, ami minden különleges otthonra vágyó tulajdonos szívét megdobogtatja. Ezek az ötletek azonban néha szembe mennek a megvalósíthatósággal, ezért résen kell lennünk, mibe hagyunk beleszeretni titeket. És mi résen is vagyunk.

Főként a minimalista lakásoknál gyakori igény, hogy minden illesztés tökéletesen élesen, egy vonalban legyen egymással. Ennek kivitelezése azonban nem csak a szakin múlik, hanem a felhasznált anyagokon és a választott megoldáson is. Nemrég, az egyik felújításunk kapcsán találkoztam egy olyan felvetéssel, hogy a szalagparketta és a padlólap ne egy vonalban találkozzon egymással, hanem kicsit össze-vissza egymásba nyúljanak a különböző anyagok. Valahogy így:

Kép forrása

Nekem is tetszik, hogy nem a hétköznapi egyenes vonalakkal választjuk el a két burkolatot egymástól, tényleg! Ezt azonban egyetlen jóérzésű parkettás sem vállalja. A probléma ugyanis ott van, hogy a parketta tágul, mozog. A fában feszültség van, ami jellemzően a nedvességtartalmának változásakor mutatja meg magát. Itt nem arra kell gondolni, hogy ha kiborul az ásványvíz, akkor rögtön kuka a parketta. Ennél sokkal banálisabb a helyzet.

Pára.

A levegő nedvességtartalmát felveszi a parketta, ha tehát magas a páratartalom, akkor dagad a cucc, ha alacsony, akkor pedig zsugorodik. Ezt is leginkább a rostiránnyal párhuzamosan teszi. Persze a padlólap is mozog, de az lényegesen kisebb mértékben, mint a fa. 

Így amikor a parketta elkezd tágulni, az eleinte pontosnak és egyformának látott fugák egyik helyen dupla akkorák lesznek, mint a másikon, és lesz, ahol fel is támaszkodik a padlólapra, sőt fel is púposodik a hatalmas feszültségtől. Amikor tehát a parkettás szépen lerakja ezt a cuccot, jobb, ha utána SIM-kártyát cserél, mert tutira hamarosan hívja a megrendelő egy kis garanciális javítás miatt.

A mozgás mértéke anyagfüggő. A széles, egy darabból álló deszkák nagyobbat dagadnak, mint a több rétegből készített szalagparketták. A laminált még kevésbé mocorog, igaz, ha az megszívja magát, meg is tartja új alakját.

És mekkora vajon ez az erő? Nincs ez egy kicsit túltolva most itt? 

Ennek érzékeltetésére egy példa: régen úgy repesztettek több tonnás sziklatömböket hetven kilós bányászok, hogy véstek egy kis repedést, amibe belevertek egy keményfa éket, amit aztán locsolni kezdtek. Ahogy az ék dagadt, szépen megadta magát a szikla. Baromi erők vannak itt!

Ezen a képen Tamás épp egy parkettahullámon szörfözik az egyik új munkánk színhelyén. Fentről beázott a lakás és ez történt:

Azt most igazán hagyjuk, hogy ez a parketta hogy is lett lerakva, de a kis dombocska jól megmutatja, mit csinál a víz a fával, ha az be van szorítva valahová.

Ezért kell eltartani egy kis dilatációs hézagot a falak és a parketta között. Ezért kell az a fránya szegőléc is, amit oly sokszor szeretnének elhagyni a dizájnerek. Ezért nem rakhatunk hektárokat dilatációs hézagok és "utálatos" burkolatváltó sínek nélkül. És például ezért nem szabad lerakni a parkettát a friss betonra, csak ha száradt már kábé nyolc hetet. 

Mi itt a Menő lakásom csapatnál szeretjük a szép megoldásokat, de ilyen hibákba nem engedünk belesétálni senkit. Inkább keresünk valami alternatív megoldást. A fenti képen látható érdekes összemosódást úgy oldjuk meg, hogy parketta helyett, fa hatású, hosszúkás padlólapot használunk.

Szóval, ha bírjátok a kompromisszumokat, akkor minden jöhet. Tudjátok, a szépség oltárán néha áldozni kell. De ez nem is mindig áldozat, nézzétek, milyen szép fahatású hidegburkolatok vannak:

Misi az Én menő lakásom csapatának építésszervezője. Ő az, akivel először beszéltek, ha megkerestek minket, és ő az, aki átveszi a kulcsokat, ha őt bízzátok meg a felújítással. Ha többet szeretnétek tudni, hogyan tudtok együtt dolgozni vele, és miért más ő, mint egy generálkivitelező, itt olvashatjátok el a bemutatkozását.

A könyvünk első fejezetében egy Budapestre érkezett külföldi ismerőst kalauzolunk el, akinek címszavakban mutatjuk be a város történetét és látnivalóit, onnan van a fenti párbeszéd. De ez a két egymás mellett álló épület tényleg tökéletesen megmutatja, mennyire hihetünk a szemünknek, ha a századforduló építészetéről van szó (márpedig általában arról van szó). Ha pedig bemegyünk a bejárati ajtókon, a különbség még szembetűnőbb.

• 
• 
• 
• 

A Budapest legszebb lépcsőházai sorozatot ezennel, az Én menő lakásom blogon, felélesztem tetszhalott állapotából. Még 2011-ben indítottam el a posztsorozatot az Egy nap a városban blogon, ami annyira népszerű lett, hogy más lapok is saját lépcsőház-rovatokat indítottak. Mert tényleg, mennyire izgalmas bekukkantani a bejárati ajtókon, amik mögött akár Lotz-freskókat, Zsolnay majolikákat, és fantasztikus belső tereket, udvarokat találunk. Olyan titkokat, amiket csak néhány százan láthatnak: akiknek bejárása van az adott bejárati ajtó. Plusz a pizza-kihordók.

A fenti épületpárosból a Degenfeld-házról már írtam korábban. Most a Gschwindt palota van soron.

Az épület már külsőre nagyon izgalmas, a környezetétől eltérő, kissé komor, középkori hangulatot áraszt, miközben a Nemzeti Múzeum felőli oldalán egy kedves, mosolygós puttókkal díszített napórát is rejt.