Mindannyian ismerjük a rumliszoba fogalmát, bár sokunknak csak átmenetileg van lehetősége ilyen apró luxusra. Ez a lakás azon pontja, ahol jobb híján összegyűlik egy csomó használati vagy használaton kívüli tárgy. Elrendezésük hierarchikus: elöl a sokszor használt cuccok, majd ahogy közeledünk a szoba sarka felé, kezdenek előbukkanni a lapos gumibelsők és minden egyéb, ami valószínűleg soha az életben nem kell már.

Nórinak is volt egy ilyen, amikor megkeresett minket. Egy kicsi, 12 négyzetméteres szoba, amiben csak gyűlt a holmi, és egyre kevésbé érezték úgy a férjükkel, hogy még valaha egyszer funkciójának megfelelően tudják kihasználni ezt a helyiséget.

A segítségünket kérték. És noha nem szoktunk elvállalni szobafelújításokat, csak teljes lakásokban gondolkozunk, most nem mondtunk nemet. Épp ráértünk, és tetszett a feladat.

Gyorsan kiderült a cél: Nóriék szerettek volna egy kényelmes, tágas dolgozószobát, ami mégis ugyanúgy ellátja a tároló funkcióját, mint eddig. A cél az volt, hogy egy friss, elegáns, jól kihasználható helyiséget tervezzünk, ebből:

Néhány bútor már adott volt, és mivel fix költségvetésen belül mozogtunk, azokat Nóriék nem is szerették volna már lecserélni. Néhány Ikea kocka-szekrényből indultunk ki, szerencsére mind egyforma, fehér színben. Abban maradtunk, hogy a nagyobb bútorok jöjjenek az Ikeából, és ha marad a büdzsében, fűszerezzük meg a szobát a kiegészítőkkel. 

Sakkoztunk a bútorokkal, hogyan legyen praktikus és gusztusos is a végeredmény. 

Elkezdtük felmérni, mennyi az a szekrény-mennyiség, ami elnyeli a cuccokat, de nem érzed magad egy dobozban, mert minden falon szekrények tornyosulnak feletted. Végül arra jutottunk, hogy a legjobban az fog a térbe simulni, ha az egyik falat meghagyjuk csurig szekrénynek, és már szinte fal hatása van.Így aztán egy PAX rendszer tölt most be egy teljes falat, míg a vele szemben lévő falfelület maradt szellősebb. A PAX szekrénysor most elnyeli a rengeteg akasztós ruhát, a takarítóeszközöket, és még sok más egyebet is. El sem hinnétek, mennyi mindent.

A szemben lévő falon alakítottuk ki a dolgozó funkciót. Az asztallap mérete adott volt, ehhez külön választottunk lábakat szintén az Ikeából. Ezt a fazont sajnos csak feketében forgalmazza az áruház, és a tapéta kiválasztása után kiderült: sehogy sem illik a szoba hangulatába. Szerencsére Nóri ügyes és lelkes, ezért kerestünk egy jól használható leírást  - itt - és már indult is a munka: az aranyra festés! Ami persze elsőre mindig könnyebbnek tűnik, mint amilyen valójában, de megérte a fáradságot az átalakítás, a lábak kaptak egy könnyed arany színt. Végül kirajzolódott a végeredmény:

A hófehér PAX szekrényre is arany gombokat javasoltunk, hogy megtörjék a nagy felület ridegségét, Nóri itt is szuperül választott. A dolgozó falán a bútorzat már sokkal szellősebb, mégis rengeteg tárolóhelyet biztosít, ami még jelenleg is feltöltés alatt van. 

Főleg akkor, ha sokat akasztanánk ki egyszerre?

Abban nyilván egyetértünk, hogy az egyenkeretek szigorú, sarkos összeillesztése a legritkább esetben tesz jót a lakás hangulatának. De mit tegyünk, ha nekünk egy kis képeslap is ugyanolyan fontos, mint egy hatalmas festmény, vagy poszter? Ha szeretnénk tematizálni a fotóinkat a falon is, nem csak az albumban? Ha szeretnénk, hogy a fotók keret nélkül is díszei legyenek az otthonunknak, ne csak egy összevissza feldobált, kunkori fényes papírhalmaz?

Vannak szabályok, amiknek ilyenkor érdemes megfelelni. Egy jó dizájner ehhez is ért, de egy kis segítséggel magunk is érezhetjük a megfelelő arányokat:

A Pinteresten találtunk azonban néhány példát arra is, hogyan lehet ezt máshogy művelni ahhoz képest, ahogy megszoktuk.

Lássuk a nagy képmágusokat.

Itt van mindjárt az "akasztott emlékek" stílus, egy kis természetes fatörzs-szelettel megbolondítva. 

A bonyolultabb geometriai formákat kedvelőknek:

Íme a "sorozatgyilkos" stílus, a szabályokra fittyet hányó összeállításhoz egy szemetesből előásott szék tökéletesen megfelel.

A konzervatív stílus keveri a hagyományos képkeretek és a fotólaborok oldschool világát:

Ugyanez, csak keret nélkül:

Maximalistáknak:

Egy meglévő óraszerkezet köré is készíthetünk fotókból összeállítást. A gyerekekről készült képeket időközben folyamatosan cserélgethetjük újakra, ezzel szimbolizálva, hogy az idő bizony ott középen telik. Ugyanezt szebb megoldásban is el tudnánk képzelni.

Sokat utazóknak egy ötlet:

Végül nagycsaládosoknak egy eléggé csúnya megoldás, amit lehet fejleszteni:

Oké, ennek a háznak a tulajdonosának azért volt eleve könnyű dolga, mert Kínában él, ahol az ipari termelés miatt minden sarkon egy hatalmas konténerbe botlasz, a kikötőkben meg hegyekben állnak ezek a bádoglemezek, az alapanyag beszerzése tehát nem ügy.

De akkor is őrületesen jó, ahogy fognak egy kiszuperált, semmire sem jó konténert, vagyis hármat, amit alapvetően csak beleborítanának egy folyóba, egymás hegyére állítják őket, így elkészítve a ház vázát. Innen már csak egy lépés megépíteni a tetőt, burkolni a vázat, és tádám, kész is van a csodálatosan menő ház.

Rendben, elég öles lépés, de látjátok, a munka kivitelezhető, a végeredmény meg egyszerűen fantasztikus. Egyébként pont ezt mondjuk mi is: nincs olyan reménytelen kégli, amiből ne lehetne valami őrületeset kihozni kis odafigyeléssel.

És akkor a kérdés: ha kapnátok három konténert, mihez kezdenétek vele? Hogyan hasznosítanátok őket?

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Első szakértői cikkünket Éva írta, a workshopjaink vezetője.

@expert{{name:"Éva", title:"belsőépítész és lakberendező", message:"Éva az elmúlt negyven évben rengeteg lakást tervezett át itthon és Izraelben is, annak ellenére, hogy városgazdász és újságíró diplomája van. Szenvedélyesen alakítja át a rémes állapotban talált, de rengeteg potenciált tartogató, lerobbant budapesti lakásokat, hogy azok megfeleljenek a mai és holnapi elvárásoknak."}}

Már a hetvenes évek elején a belvárosok rehabilitációja volt a kutatási területem, de akkoriban nagyon nem ez volt a divat - lakótelepeket építettek. Az utóbbi években viszont a civilek felfedezték a budapesti belváros csodás adottságait és egyre többen vesznek itt lakást. Mindegy, hogy befektetésképpen, vagy maguk akarnak lakni ezekben a száz év körüli házakban, a lényeg, hogy felújítják a lakásokat, hozzájárulnak ahhoz, hogy az épületek is megfiatalodjanak, ezzel javítják a városképet.

Ezek a lakások a maguk korában, a maitól merőben eltérő életformára készültek, de éppen az a csodálatos, hogy okos változtatásokkal képesek kielégíteni korunk legkorszerűbb igényeit is!

A polgári létforma elegáns, utcai szobák sorát kívánta, amelyekhez hosszú, széles előszobán keresztül vezetett az út, miközben az udvari traktusban a konyha, cselédszoba és a fürdő volt - a mainál rendszerint kevésbé hangsúlyos formában. Vagy ott voltak a függőfolyosók szoba-konyhás munkáslakásai, amelyekbe az elmúlt 60 évben valahogy beletuszkoltak egy-egy fürdőszobát, anélkül, hogy igazán megtervezték volna a helységkapcsolatokat.

Az izgalmas feladat tehát éppen az, hogy ezekből a lakásokból, kicsikből és nagyobbakból, elfuseráltakból és szétfarigcsáltakból milyen eszközökkel tudunk a mai, változatos életformákra teret alakítani: egyedülállóknak, fiatal pároknak, családoknak vagy idős embereknek. Miként tudunk a különböző életformákra szabott kényelmes tereket létrehozni!

Amiben ezek a 3,40-3,80-4,50 belmagasságú, tégla-szerkezetű lakások új perspektívát nyitnak - az egy merőben más térképzés, mint amit a szocialista sztendert, vagy akár a lakóparkok jelentenek. 

Példaként itt egy XIX. századi munkáslakás alaprajza, nagy konyhával, kamrával, előszobával, és egy aprócska wc-vel.

Ebből is lehet a XXI. századi igényekre alkalmas lakást kialakítani úgy, hogy az előszoba nagy részét hozzácsatolva a wc-hez, kényelmes, korszerű fürdőszobát csinálunk, a konyha és a kamra összevonásával egy háló-, vagy gyerekszobát. A másik háló a kisebbik szoba, míg a nagyobbikból alakítjuk ki a konyha-étkező-nappali komplexet a családi együttlétek színhelyét.

Persze már évtizedek óta próbálnak különféle megoldást találni ezekre a jelenségekre: kezdetben voltak a robusztus, fa galériák, amelyek ugyan megnövelték a hasznos alapterületet, de az esetek többségében meggyilkolták a teret - klausztrofóbikus zugokkal toldották meg a közlekedőkkel, sok, apró helyiséggel az amúgy is szabdalt alapterületet.

Manapság igyekszünk újraértelmezni a helyiségek funkcióit: nincsenek bentlakó cselédek, de sokkal több a háztartási gép, ami megkönnyíti az életünket. Nem tartunk fenn “tisztaszobát” a vendégfogadásra, hanem magunk akarjuk belakni a nappalinkat, amibe belefér az együtt főzés és a barátokkal való kötetlen találkozás is. Fontos számunkra a tisztálkodás, nagyobb lakásokban már nem elégszünk meg egy fürdőszobával, ugyanakkor különválik a háztartási helyiség a személyes higiéniától. Az otthoni munkahely már nem ritka kivétel, hanem szinte követelmény - számítógépek nélkül nehezen képzelhető el az életünk. 

És akkor nézzünk egy másik példát alig harminc négyzetméteres lakás, amelynek csak annyi pozitív vonása volt, hogy dongaboltozatos a födéme és a legmagyasbb pontján 4.5 méter a belmagassága.

Csak a terület egyharmadára terveztünk galériát - a privát szféra költözött oda, az ágy, a ruhásszekrény, az élvezetek fürdőkádja. A bejárati szinten maradt a zuhanyzós wc-fürdő, a kényelmes konyha, a háztartási helyiség. A padlótól 90 cm-re felemelt dolgozósarok alatt raktár. A nappali-könyvtár-vendégszoba a korábbi túlméretezett fürdő helyén egy művészi freskóval vált egyedivé. A lakás pontosan tükrözi lakója életformáját, annak és nem másnak ad kényelmes teret.

A folyamat, ahogy megtaláljuk a számunkra megfelelő környezetet, átalakítjuk a lakást a mi igényeinkre - egyfajta terápia is: tudatosabb emberekké válunk, szembenézünk a gyengeségeinkkel, megtaláljuk a módját annak, hogy az otthonunkat a magunk képére formáljuk, ahová mindig jó érzés hazamenni. Közben megszabadulunk a fölösleges konvencióktól, társadalmi elvárásoktól - a tervezés alkotó folyamata felszabadít!

Ezért tartunk workshopokat, amik igyekeznek a különböző élethelyzetekre csoportosítani az információkat - amikor az ember még maga sem tudja, hogy mit is szeretne, akkor az “Álmodozások helyett tervezz!” adhat támpontot. Ha már aktuális a vásárlás, akkor a “Városi lakás” segít a keresésben, de annak is, aki el akarja adni a már kinőtt lakását. Aki pedig a felújítás küszöbén áll, annak a “Lakásfelújítás - program-, és folyamattervezés” adhat a legtöbbet. Mindezek helyszíne egy olyan lakás, amely elég “furcsa” ahhoz, hogy megmozgassa a képzeletet, leoldja a konvenciók bilincseit. A workshop résztvevői között már eddig is hasznos emberi kapcsolatok alakultak ki, és később is van mód a hálózaton belüli információcserére, kérdésekre. 

Ha te is akarsz menő lakást magadnak, jelentkezz júniusi workshopjainkra, ahol öt órában egy profi meséli el, hogy mikét tudod a legtöbbet kihozni az otthonodból, vagy kérd ingyenes ajánlatunkat a Menő lakásom weboldalon, ahol a legjobb belsőépítészeket és építésszervezőket gyűjtöttük össze neked.

És ha neked is menő lakásod van, alig várjuk, hogy a sorozatunkban bemutathassuk. Küldj levelet erre a mailcímre, és felvesszük veled a kapcsolatot.

Több évnyi Menő lakás írása után azért már nehéz meglepni, úgy értem, láttam már mindent, ami nyilván nem igaz, de elég sok mindent láttam, na ez viszont stimmel. Persze egy jól eltalált lakás akkor is lázba hozza az embert, ha már százat látott korábban, mert mégis egy tök új környezetben érzed hirtelen úgy, hogy ide akármikor be tudnál költözni, ez a Szondi utcai lakás viszont más. Itt nemcsak láttam magam, ahogy az asztalra feltett lábbal nem csinálok semmit: itt éleket nézegettem. Vonalakat. Színeket. Ritmikát. Nézzétek már meg ezt a csodálatos együttállást az Isten szerelmére:

A lakás tervezésében részt vett Annabella is, aki a csapatunk tagja és aki kiváló ötletekkel segítette az amúgy remek ízlésű tulajdonosok dolgát: hol lenne érdemes átütni a falat, hogyan lehetne praktikus és szép is a végeredmény, satöbbi, a lakók bevallása szerint neki köszönhető, hogy minden jól funkcionál és kényelmes. Ezt nem mindenki tartja szem előtt, pedig végső soron pont erről kell szólnia egy otthonnak és Annabella szerencsére az ilyesmire mindig figyel.

De a lakberendező munkákban nagyon komoly részt vállaltak a lakók is, akik alapos mérlegelés után állapodtak meg a régi bútorokhoz passzoló színekben, formákban.

És a végeredmény tényleg szenzációs lett.

Nézzétek csak, honnan indultak:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

És meddig jutottak:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A nappaliban elbontottak egy falat, és az így feleslegessé váló második bejárati ajtóból szekrénykét csináltak. Elmozgatták kicsit a nappalit a hálótól elválasztó ajtót. Az előszóba és a mellette található dolgozószoba közti boltívet eltüntették, és rendes falat építettek közéjük. És így tovább.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Aztán kiválasztották a színeket, meghozták a bútorokat, elkezdték pimpelni a lakást és a végeredmény olyan, hogy leesik az állad: bármerre nézel, úgy harmonikus az egész, hogy első gondolatra egyáltalán nem egymás mellé való színeket, korszakokat válogattak össze, aztán mégis. Kiváló hely, ahol minden igazi, minden működik, mindennek szerepe és sztorija van.

• 
• 
• 
• 
• 

 

Ha te is szeretnél átverések nélkül, megbízható, tehetséges stáb segítségével menő lakást magadnak úgy, hogy nem merülnek fel felesleges költségek, nézd meg az Én menő lakásom projektet, ahol közvetlenül is elérheted a legmegbízhatóbb kivitelezőket és legötletesebb belsőépítészeket, a fenti lakás tervezésében részt vevő Annabellát is. És ha meg szeretnéd tanulni, hogyan alakíthatod át a saját lakásod, jelentkezz a workshopjainkra, ahol személyes tanácsokkal is segítjük a dolgot. És ha neked is van menő lakásod, és szerepelnél a sorozatban, írj nekünk egy levelet erre a mailcímre. Plusz csatlakozz hozzánk Facebookon.

(bárcsak be tudnék ide linkelni egy automatikusan induló dobszólót, úgy sokkal hatásosabb lenne az egész)

Szóval: Ádámmal hat éve dolgozunk együtt (talán hét), és most úgy döntöttünk, hogy 2016-ban olyan 2015-ös egyszerre csak két blogot írni, így az Appleblog és az Egy nap a városban mellett elindítottuk a Menő lakásom blogot is, világhatalmi terveinket segítendő.

Kis háttér: az Egy nap a városban blogon már több mint három éve fut a menő budapesti lakásokat bemutató sorozatunk (linkeltem, de kár kattintani, az összes cikket áthoztuk ide), ami az egyik legnépszerűbb tartalmunk volt a kezdetek óta, még belsőépítészettel foglalkozó szolgáltatást is indítottunk a cikkekre építve, akkora volt az érdeklődés. De mindig is éreztük, hogy tematikailag kicsit kilóg a lóláb, úgyhogy jó fél éve elhatároztuk: outsourcingoljuk a sorozatot egy teljesen új blogra, ami kizárólag lakberendezéssel foglalkozik, és ez most meg is történt.

Mit jelent ez? Hát hogy mostantól nem másfél-kéthavonta megy ki egy lakásbemutató, hanem hetente, de ezek mellett lesz még itt egy csomó minden: városi építészet, fejlesztés, újraéled a szintén nagy sikerű, csak csendben kimúlt, a legszebb budapesti lépcsőházakat bemutató sorozatunk, lesznek szakértői cikkek belsőépítészeinktől, akik okos tanácsokkal segítenek titeket és lesznek főleg képekre koncentráló tartalmak is, hogy lássuk, milyen ötletekkel dobnak fel unalmas tereket szerte a világban.

És jön még egy csomó minden, az oldalhoz különféle szolgáltatások is csatlakoznak, amiket egymás után kapcsolunk be a következő napokban, de a lényeg a tartalom, tartalom mindenek felett, most már egyfolytában.

És ti is alakíthatjátok a blogot: ha van olyan tematika, kérdés, nézőpont, amibe szerintetek érdemes lenne belemásznunk, ne hallgassátok el, írjátok le kommentben, minden észrevételt szívesen veszünk.

A blog tehát elindult, Budapest után megpróbáljuk a budapesti lakásokat is szerethetőbbé tenné veletek közösen.

Tivadarnál már jártunk korábban, akkor épp egy újlipótvárosi lakásban élt, viszont ő nem az a helyben maradós fajta, aki befejez egy kéglit és onnantól kezdve ott él. Kiderült, hogy nem sokkal a bejárás után tovább is állt, hogy nekiálljon egy újabb lakás teljes átalakításának, ezúttal egy kerülettel arrébb, a Bajcsy-Zsilinszky úton.

És aki látta Tivadar első lakását, azonnal tudná az újat megnézve, hogy ezt is ő tervezte. Tivadarnak ugyanis van egy stílusa, a belsőépítészetének mással össze nem téveszthető elemei, így bár az új helyszín sok szempontból tök más, mint az előző, azonnal tudod, hogy ki rendezte be. Mint egy Wes Anderson-mozi: mások a karakterek, más a sztori, de ha egyet láttál, az összeset felismered.

Tivadarnál például visszatérő elem a tér tágítására a hatalmas falmatrica használata. Ez a megoldás azért veszélyes, mert tök rossz emlékeket ébreszt: a hetvenes-nyolcvanas években jobb megoldás híján sokan ragasztottak közepesen jól komponált, borzalmas minőségben nyomtatott tájképeket a nappalijuk falára, nyilván mindenki látta már a “Homályos Alpok ősszel” és a “Tahiti, ahogy egy zsíros objektíven át látszik” című képeket.

Ilyen előzmények után tájképpel feldobni egy lakást kábé akkora őrültségnek tűnik, mint 2016-ban előállni egy csalamádés hamburgerrel Budapesten, de Tivadar ötlete valamiért itt is és az előző lakásában is szenzációsan működött.

Két okból: egyrészt borzasztó jó minőségű a nyomat, másrészt nem egy tucatképet választott, amit százezer számra nyomtak ki, hanem hosszas kutatómunkával találta meg az egyetlen, valóban idevaló fotót. Színeiben, felépítésében, arányaiban olyan tökéletesen illik a lakásba, hogy amikor ránézel, azt érzed, egy hatalmas dimenziókapu van tulajdonképpen a falad helyén, így egyenesen egy francia utcára nyílik a kilátásod Budapest belvárosából.

És  ehhez asszisztál az egész lakás, vagy inkább a kép asszisztál az egész lakáshoz, minden finom, elegáns, letisztult, kicsit franciás és közben tök praktikus: nyilván ilyen kis területen kompromisszumokat kell kötnöd, de Tivadar lakásában két ember simán elfér, egyrészt mert amennyire lehet, tágasnak hagyták meg a tereket, a galéria sem nyomja agyon az egész lakást, a konyha és a nappali szabadon meredezik az ég felé, a fenti hálószoba csak egy közlekedőnek használt teret szűkít be, másrészt meg a lépcsősor meg lehetővé tette rengeteg praktikus tároló létrehozását, hogy legyen hova pakolni a cuccokat.

Nem foglalja tévé a helyet, inkább kivetítő van hatalmas, lehúzható vászonnal, ami nem zavarja az összképet normál körülmények közt, viszont ha akciót néznél, igazi házimozit varázsolhatsz a kis lakásból, a konyhát mindennel felszerelték, a fürdő meg kicsi, de az egyedi burkolatoknak és a világos színeknek köszönhetően szűknek sem tűnik, viszont nagyon kellemes az egész.

Az összes kép a galériában:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ha neked is van eladó menő lakásod, de nem találsz rá vevőt, írj ide. És ha te is szeretnél átverések nélkül, a legmegbízhatóbb, tehetséges stáb segítségével menő lakást magadnak úgy, hogy nem merülnek fel felesleges költségek, nézd meg az Én menő lakásom projektet, ahol közvetlenül is elérheted a legmegbízhatóbb kivitelezőket és legötletesebb belsőépítészeket. Ha meg szeretnéd tanulni, hogyan alakíthatod át a saját lakásod, jelentkezz a workshopunkra, két kurzusra még akadnak szabad helyek. És ha neked is van menő lakásod, és szerepelnél a sorozatba, írj nekünk egy levelet  erre a mailcímre.

 

Eredetileg meg sem akartam írni ezt a cikket, mert az itt bemutatott lakás saját gyerek, nyilván elfogult vagyok: áprilisban indítottuk belsőépítészeti projektünket, az Én menő lakásomat, hogy a sorozat írása közben megismert legjobb belsőépítészeket és építésszervezőket, szakembereket egy csapatba tömörítve végre egy használható, átlátható, kiszámítható és szerethető szolgáltatást nyújtsunk a piacon. Azóta több mint 190 megkeresés érkezett, gőzerővel dolgozunk és nemrég elkészült az első lakás is, amit a mi csapatunk tervezett meg, rakott össze.

Szóval nehéz erről elfogultság nélkül írni, ezért nem is akartam, aztán megláttam Lindáék terveit, majd az első képeket a lakásról, ami után már muszáj volt elmennem megnézni a végeredményt, és amikor megláttam, eldöntöttem, hogy egyáltalán nem érdekel, ha bárki részrehajlással vádol, mert annyira jó lett a kégli, hogy én erről cikket fogok írni a blogra.

A háttértörténet röviden annyi, hogy Gábor befektetési céllal keresett hónapok óta lakást, de egyik sem felelt meg az elvárásainak, mert vagy a lépcsőház volt túl romos, vagy a környék nem felet meg, vagy az elosztás volt katasztrofális, míg végül rá nem akadt egy korábban mediterrán hangulatban felújított Kálvin téri lakásra.

Néhány előtte-utána kép:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Épp akkor, amikor mi elindítottuk az Én menő lakásom projektet, szóval a két sztori szerencsésen találkozott, Gábor lecsapott Lindáékra, és rögtön az indulásunk után meg is kezdődött a közös munka, ami egyébként úgy zajlott, mint általában.

A belsőépítészeink először meghallgatták Gábor elvárásait, megismerték stílusát, szokásait, majd ezek alapján elkészítették a terveket. A 3D-s képek itt láthatók:

• 
• 
• 
• 
• 

Aztán amikor a terveket addig módosították, hogy az mindenkinek megfelelt, elkezdték a munkát, és miközben a szakemberek dolgoztak, ők a boltokat járva szedték össze azokat az apróságokat, amik végül sokat adtak a lakás hangulatához. És remek volt az is, hogy Lindáék erdélyi kapcsolataikon keresztül csodás óbarokk bútorokat tudnak beszerezni, amik felújítva remekül mutatnak egy ilyen lakásban. 

Itt a nappali:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A munkák során figyelembe kellett venni azt is, hogy négyzetméterenként maximum százezer forintot lehet elkölteni, ami egyébként ökölszabályként működni szokott az átlagos felújításoknál, itt azonban a fenti összegért cserébe valami izgalmasat, egyedit, nagyon szerethetőt kellett létrehozni.

Itt a két háló és az étkező:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

És végül simán belefértek a büdzsébe, négyzetméterenként 80 ezer forint lett a vége, amiben benne van már a tévé, minden bútor, vezeték, csaptelep, szóval az egész, amit láttok a képen és Lindáék 400 ezer forint körüli munkadíja is, ami nyilván simán visszajött nemcsak a végeredményen, de a felújítás során megspórolt felesleges költségeken is.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Szóval hazabeszélés vagy sem, én a csapat nevében tök büszke vagyok az első lakásunkra. Gyűjtsetek ötleteket és újítsatok fel ti is, egy rakás jópofa olcsó ötlettel nagyon sokat lehet dobni egy lakáson. 

Ha te is szeretnél átverések nélkül, a legmegbízhatóbb, tehetséges stáb segítségével menő lakást magadnak úgy, hogy nem merülnek fel felesleges költségek, nézd meg az Én menő lakásom projektet, ahol közvetlenül is elérheted a legmegbízhatóbb kivitelezőket és legötletesebb belsőépítészeket. Lindáékat is.

Annának, aki az ELTE Pszichológiára járt, nem ez volt az első saját tervezésű lakása, mert korábban tévéműsorban is vállalt lakberendezést, átalakított több lakást, éttermet, irodaházat, hotelt, mégis ez az Akácfa utcai kégli jelentette bizonyos szempontból a legnagyobb kihívást: ötezer kilométerről kellett ugyanis megtervezni (apropó: ha van neked is menő lakásod, és szerepelnél a sorozatba, írj nekünk egy levelet  erre a mailcímre).

Eredetileg még egy teljesen hagyományos munkára készült, amit be is akart fejezni, mielőtt visszatér a világ másik felére, aztán az eladó elállt a biznisztől, hirtelen új lakást kellett keresni, és nulláról nekiállni a tervezésnek, de akkor már indulni kellett vissza, pedig munka volt bőven:

• 
• 
• 
• 

Anna tehát egy barátnője bevonásával rakta össze jó ötezer kilométernyiről a lakást: ő a távolból tervezett, míg a barátnő a helyszínen tartotta a frontot. 

És amennyire nehézkesnek, meg kivitelezhetetlennek tűnik így a munka, annyira problémás is volt, de végül elég infó állt már Anna rendelkezésére ahhoz, hogy a távolból is pontosan lássa maga körül a lakást és néhány apróságot leszámítva minden pont úgy ment, ahogy eltervezték. A felújítás utolsó négy hetében aztán már Anna is itthon volt és részt vett a munka minden fázisában, így a végeredmény nagyon hasonló lett ahhoz, ami jó ötezer kilométerre fejben megfogant.

A legfontosabb az volt, hogy minden egy nagy tér köré szerveződjön, a lakás ennek megfelelően oltári szellős és tele van székekkel, kanapékkal, hogy akárhová le lehessen ülni. A központi helyen az a plafonról lelógatott műanyag burokfotel van, ami legalább annyira meghatározza a lakás hangulatát, mint a sok faelem, például az evezőlapátok, de az egész kéglire jellemző a modern és a hagyományos keveredése, akár az anyaghasználatot, akár a formai elemeket nézed.

A két hálószobát azonban leválasztotta Anna, szerinte fontos, hogy legyen hova elvonulni, igaz, mindkét szoba a nagy belső térre nyílik egy-egy ablakon keresztül és egy zsalugáterrel-szerű lamellás nyílással tudod szabályozni, hogy mennyire engeded be a nappalit.

A konyha minden szükségessel felszerelt, bár sütő például nincs, mert a lakást Airbnb-s kiadásra szánták, így nem számoltak azzal, hogy valaki majd nagy vacsorákat fog itt készíteni, de a mikróban például van grill, van két sütőlap és még mosogatógép is.

A legjobb mégis a nappaliba rakott spéci mosógép:

A felújítás bútorok nélkül kb. 3 millió forintba került.

 

Ha te is szeretnél átverések nélkül, a legmegbízhatóbb, tehetséges stáb segítségével menő lakást magadnak úgy, hogy nem merülnek fel felesleges költségek, nézd meg az Én menő lakásom projektet, ahol közvetlenül is elérheted a legmegbízhatóbb kivitelezőket és legötletesebb belsőépítészeket. 

Még több kép a galériában:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ő pedig Anna: